1Mózes

42 Jákob pedig látta, hogy Egyiptomban van gabona,+ és ezt mondta Jákob a fiainak: „Miért néztek egymásra?” 2 Majd ezt mondta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona.+ Menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.” 3 Lement tehát József tíz testvére+, hogy gabonát vásároljon Egyiptomból. 4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákob a testvéreivel,+ mert ezt mondta: „Még halálos szerencsétlenség éri.”+

5 Elmentek hát Izrael fiai is másokkal együtt gabonát venni, mert éhínség volt Kánaán földjén.+ 6 És József kezében volt a hatalom az egész ország felett.+ Ő árult gabonát a föld minden népének.+ Így amikor József testvérei eljöttek, arccal a földig hajoltak előtte.+ 7 Amikor József meglátta testvéreit, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük.+ Ezért keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”+

8 József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt. 9 Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott,+ és így folytatta: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy megnézzétek az ország védtelen részeit!”+ 10 Erre ők ezt mondták neki: „Nem, uram+, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid+. 11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Mi becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.”+ 12 De ő ezt mondta nekik: „Nem úgy van az! Azért jöttetek, hogy megnézzétek az ország védtelen részeit!”+ 13 Erre ők ezt mondták: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek.+ Egy ember fiai+ vagyunk Kánaán földjén; a legkisebb most apánkkal van,+ egy pedig már nincs többé.”+

14 József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: »Kémek vagytok!« 15 De a következőképpen foglak kipróbálni benneteket. Úgy éljen a fáraó, hogy el nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.+ 16 Küldjetek el közületek egyet, az hozza el az öcséteket, míg ti meg lesztek kötözve, hogy próbára tegyem beszédeteket, vajon igaz-e.+ S ha nem, akkor úgy éljen a fáraó, hogy kémek vagytok.” 17 Utána három napig őrizetben tartotta őket.

18 Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek ezt, és életben maradtok. Én az igaz Istent félem.+ 19 Ha becsületesek vagytok, akkor maradjon egyik testvéretek fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok,+ de a többiek menjenek, és vigyenek gabonát a házatokban lévő éhínség miatt.+ 20 Majd hozzátok el legkisebb öcséteket hozzám, hogy megbízhatónak bizonyuljon beszédetek, s akkor nem haltok meg.”+ És ők így is tettek.

21 Ezt mondták egymásnak: „Bizony vétkeztünk testvérünk ellen,+ mert láttuk lelkének nyomorúságát, amikor irgalomért esedezett hozzánk, de mi nem hallgattuk meg. Ezért ér minket ez a nyomorúság.”+ 22 Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek: »Ne vétkezzetek a gyermek ellen«, de ti nem hallgattatok rám.+ Most az ő vérét kérik rajtunk számon.”+ 23 Ők pedig nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. 24 József ekkor elfordult tőlük, és sírni kezdett.+ Utána visszatért hozzájuk, beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont,+ és a szemük láttára megkötöztette.+ 25 József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy a pénzüket is tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába,+ s adjanak nekik útravalót.+ Így is tettek velük.

26 Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak onnan. 27 Amikor egyikük kinyitotta zsákját, hogy takarmányt adjon szamarának a szálláson,+ meglátta pénzét: ott volt a zsák szájában.+ 28 Ezt mondta testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megrettent a szívük, s remegve mondták egymásnak:+ „Mit cselekedett velünk Isten?”+

29 Majd megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, és mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva: 30 „A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk,+ mert azt hitte rólunk, hogy az országát kémleljük.+ 31 De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk.+ Nem vagyunk kémek. 32 Tizenketten vagyunk testvérek,+ apánknak a fiai.+ Egyikünk már nincs többé,+ a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.«+ 33 De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk:+ »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek+ vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam.+ Ti pedig vigyetek magatokkal valamit a házatokban lévő éhínség miatt, és menjetek.+ 34 Majd hozzátok el hozzám legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Testvéreteket akkor visszaadom nektek, és kereskedhettek az országban.«”+

35 És amikor kiürítették zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Apjukkal együtt látták a pénzes zacskókat, és megijedtek. 36 Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki nekik: „Engem fosztotok meg gyermekeimtől!+ József nincs többé, Simeon sincs többé,+ és most el akarjátok vinni Benjámint is! Mindez engem ér!” 37 De Rúben ezt mondta apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked!+ Bízd őt rám, és én visszahozom neked.”+ 38 De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert testvére már halott, és ő egymaga maradt.+ Ha halálos szerencsétlenség éri az úton, amelyen mentek, akkor ősz fejemet a bánat miatt a seolba juttatjátok.”+