1Királyok

12 Roboám+ pedig elment Sikembe, mert egész Izrael Sikembe+ ment, hogy királlyá tegye őt. 2 És történt, hogy amikor Jeroboám+, Nébát fia meghallotta ezt még Egyiptomban (Jeroboám ugyanis elmenekült Salamon király miatt, hogy Egyiptomban lakjon),+ 3 akkor elküldtek érte, és hívatták. Jeroboám ezután Izrael egész gyülekezetével együtt eljött, és így szólt Roboámhoz:+ 4 „Apád megkeményítette igánkat, te azonban könnyíts+ apád kemény szolgálatán és súlyos igáján+, amelyet ránk rakott, és mi szolgálni fogunk téged.”+

5 Ő ezt mondta nekik: „Menjetek el három napra, aztán gyertek vissza hozzám.”+ A nép tehát elment. 6 Roboám király akkor tanácskozni kezdett a vénekkel,+ akik mindenkor apja, Salamon szolgálatában álltak, amikor még élt. Ezt mondta: „Mit tanácsoltok, hogyan feleljek ennek a népnek?”+ 7 Erre így szóltak hozzá: „Ha te ma szolgája leszel e népnek, és valóban szolgálod őket,+ akkor válaszolj nekik és beszélj hozzájuk jóságos szavakkal;+ és biztos, hogy mindenkor a szolgáid lesznek.”+

8 Ő azonban elvetette a vének tanácsát, amelyet adtak neki, és az ifjakkal kezdett tanácskozni, akik együtt nevelkedtek vele,+ és akik a szolgálatában álltak.+ 9 Így szólt hozzájuk: „Ti milyen tanáccsal álltok elő,+ mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem: »Könnyíts az igán, amelyet apád rakott ránk.«”+ 10 A vele együtt nevelkedett ifjak erre ezt válaszolták neki: „Így szólj+ ehhez a néphez, amely azt mondta neked: »Apád súlyossá tette igánkat, de te könnyítsd meg azt rajtunk«; ekképpen beszélj velük: »A kisujjam is vastagabb lesz apám derekánál.+ 11 Apám bizony súlyos igával terhelt meg titeket, de én még nehezebbé teszem igátokat.+ Apám ostorral fenyített benneteket, de én majd korbáccsal fenyítelek titeket.«”+

12 És Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta: „Gyertek vissza hozzám a harmadik napon.”+ 13 A király pedig keményen+ válaszolt a népnek, és elvetette a vének tanácsát, akik tanácsot adtak neki.+ 14 Úgy beszélt hozzájuk, ahogy az ifjak tanácsolták:+ „Apám súlyossá tette igátokat, de én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, de én majd korbáccsal fenyítelek titeket.”+ 15 És a király nem hallgatott a népre,+ mert fordulat állt be Jehova akaratából,+ hogy valóra váltsa szavát,+ amelyet a silói Ahija+ által mondott Jehova Jeroboámnak, Nébát fiának.

16 Amikor egész Izrael látta, hogy nem hallgatott rájuk a király, így felelt a nép a királynak: „Mi részünk van Dávidban?+ Nincsen örökség Isai fiában. Isteneidhez,+ ó, Izrael! Nézz csak a saját házad után, ó, Dávid!”+ Azzal Izrael elment a sátraihoz. 17 De Izraelnek a Júda városaiban lakó fiai felett továbbra is Roboám uralkodott.+

18 Roboám király később elküldte Adórámot+, aki a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt,+ de egész Izrael köveket vetett rá,+ és meghalt. Magának Roboám királynak sikerült felszállnia a szekérre, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. 19 Az izraeliták mindeddig a napig lázongtak+ Dávid háza ellen.+

20 És történt, hogy amikor egész Izrael hírét vette Jeroboám visszatérésének, rögtön elküldtek érte, és elhívták a közösséghez, és királlyá tették egész Izrael felett.+ Senki sem lett Dávid házának követője, egyedül Júda törzse.+

21 Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe,+ mindjárt egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét,+ száznyolcvanezer válogatott embert, akik harcra termett, életerős férfiak voltak, hogy hadakozzanak Izrael háza ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának. 22 Ekkor az igaz Isten szava így szólt Semájához+, az igaz Isten emberéhez+: 23 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda egész házának és Benjáminnak meg a nép többi részének: 24 »Ezt mondja Jehova: ,Ne menjetek föl, és ne harcoljatok testvéreitek, Izrael fiai ellen.+ Menjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratomból történt ez.’«”+ Így hát engedelmeskedtek Jehova szavának,+ és hazamentek Jehova szava szerint.+

25 Jeroboám pedig kiépítette Sikemet+ Efraim hegyvidékén, és ott lakott. Onnan továbbment, és kiépítette Pénuelt+. 26 Jeroboám ezt mondta szívében+: „Most majd visszaszáll a királyság Dávid házára!+ 27 Ha ez a nép továbbra is felmegy, hogy áldozatokat mutasson be Jehova házában, Jeruzsálemben,+ akkor e nép szíve biztos, hogy visszafordul urához, Roboámhoz, Júda királyához; engem majd megölnek,+ és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.” 28 A király tehát tanácsot tartott,+ készített két aranyborjút+, és így szólt a néphez: „Túl sok az nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened,+ ó, Izrael, aki felhozott téged Egyiptom földjéről!”+ 29 Akkor az egyiket Bételben+ állította fel, a másikat Dánban+ helyezte el. 30 Ez bűnnek lett az okozója,+ és a nép elment az egyik elé egészen Dánig.

31 És magaslati ház készítésébe fogott,+ és papokat iktatott be a köznépből, akik nem voltak a Lévi fiai közül valók.+ 32 Jeroboám ünnepet is rendezett a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnephez hasonlót,+ hogy felajánlásokat mutasson be az oltáron, amelyet Bételben építtetett, hogy áldozzon a borjaknak, amelyeket készíttetett. Szolgálatba állította Bételben+ az általa emelt magaslatok papjait. 33 Felajánlásokat kezdett bemutatni az oltáron, amelyet Bételben készített, a tizenötödik napon, a nyolcadik hónapban, abban a hónapban, amelyet maga gondolt ki;+ aztán ünnepet rendezett Izrael fiai számára, és felajánlásokat mutatott be az oltáron, hogy áldozati füstöt füstölögtessen.+