19 Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:
2 „Meddig bosszantjátok még lelkemet,+
És őröltök engem szavaitokkal?+
3 Már tízszer megdorgáltatok,
És nem szégyellitek, hogy ily keményen bántok velem.+
4 Ha tévedtem is,+
Nálam marad tévedésem.
5 Ha ti velem szemben fennhéjáztok,+
És azt állítjátok, hogy jogosan ér gyalázat,+
6 Akkor tudjátok meg, hogy maga Isten vezetett félre,
És vadászhálójába kerített engem.+
7 Íme, azt kiáltom: »Erőszak!«, de nem kapok választ;+
Segítségért kiáltok, de nincsen igazságszolgáltatás.+
8 Ösvényemet kőfallal torlaszolta el,+ és nem mehetek át;
Útjaimra sötétséget borít.+
9 Dicsőségemből kivetkőztetett,+
És elveszi fejem koronáját.
10 Lerombol minden oldalról, én pedig elmegyek;
Kiszakítja reménységemet, mint a fát.
11 Haragja is fellángol ellenem,+
És úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
12 Egyesülten jönnek csapatai, feltöltik ellenem útjukat,+
És sátram körül táboroznak.
13 Testvéreimet messzire űzte mellőlem,+
És akik ismernek engem, azok is elfordultak tőlem.
14 A hozzám közel állók elmaradtak,+
És elfeledtek, akiket ismerek,
15 Azok, akik jövevényként laknak házamban;+ még rabszolgaleányaim is idegennek tekintenek;
Idegen föld fia vagyok már szemükben.
16 Hívom a szolgámat, de nem felel.
Irgalomért esedezem hozzá számmal.
17 Leheletem undorító lett a feleségemnek,+
Bűzössé váltam anyám méhének fiai előtt.
18 A gyermekek is megvetnek;+
Keljek csak föl, és máris ellenem beszélnek.
19 Utál engem mindenki meghitt barátaim közül,+
És ellenem fordultak, akiket szerettem.+
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadnak csontjaim,+
És fogam bőrével menekülök meg.
21 Szánjatok meg egy kissé, szánjatok meg egy kissé, ó, én társaim,+
Mert Isten keze érintett meg engem.+
22 Miért üldöztök engem, akárcsak Isten,+
És miért nem elégedtek meg testemmel?
23 Ó, bárcsak leírnák most szavaimat!
Ó, bárcsak feljegyeznék egy könyvbe!
24 Vas íróvesszővel+ és ólommal
Bárcsak örökre sziklába vésnék!
25 Én pedig jól tudom, hogy az én megváltóm+ él,
És hogy utánam jőve majd felkel+ a por fölé.
26 És miután lenyúzatott a bőröm — íme,
Testemben megfogyatkozva is látni fogom Istent,
27 Én magam látom meg őt,+
Saját szemem fogja látni, nem valaki idegen.
Elepednek veséim bensőm mélyén.
28 Ti ugyanis így beszéltek: »Már miért üldöznénk+ őt?«,
Amikor a baj gyökerét bennem találjátok.
29 Rettegjetek a kardtól,+
Mert a kard dühöt jelent a vétkekkel szemben,
Hogy megtudjátok, hogy van bíró.”+