Jób
3 Ezután megnyitotta Jób a száját, és átkozni kezdte az ő napját.+ 2 Megszólalt hát Jób, és ezt mondta:
3 „Vesszen el az a nap, amelyen születtem,+
És az éjszaka is, amikor így szóltak: »Életerős férfi fogantatott!«
5 Követelje vissza a sötétség és a sűrű árnyék.
Esőfelhő lakozzon felette.
Nappali elsötétülések tartsák rettegésben.+
6 Ragadja el homály azt az éjszakát;+
Ne örvendjen az év napjai között;
Ne számolják a holdhónapokhoz.
9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai;
Várjon a világosságra, ami nem jön el,
S ne lássa a hajnal sugarait.
13 Most feküdnék, és békében lennék,+
Aludnék akkor, és nyugodnék+
14 A királyokkal és a föld tanácsadóival,+
Kik elhagyatott helyeket építenek maguknak,+
15 Vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,
Akik ezüsttel töltik meg házukat;
16 Vagy mint az elrejtett, elvetélt magzat+, nem jöttem volna világra,
Mint a gyermekek, akik világosságot nem láttak.+
21 Miért vannak, akik várják a halált, és nem jön,+
Bár jobban ásnak utána, mint a rejtett kincsek után?
22 Akik ujjongásig örülnek,
Vigadnak, hogy sírhelyre találnak.
23 Miért adatik világosság az életerős férfinak, akinek elrejtetett az útja,+
És akit bekerít Isten?+
24 Mert étkemet megelőzi sóhajom,+
És mint a víz árja, úgy tör fel belőlem az ordítás;+
25 Mert rettegtem attól, ami rettenetes, és utol is ér engem;
Eljön reám, amitől féltem.+
26 Nem voltam gondtalan, nem leltem békére,
Sem nyugalomra, mégis nyugtalanság jön.”