36 És Elihu ezután így folytatta:
2 „Légy egy kicsit türelmes velem, és kijelentem neked,
Hogy van még mit szólni Isten mellett.
3 Messziről hozom ismeretemet,
És Megformálómnak igazságosságot tulajdonítok.+
4 Mert bizony nem hazugság a szavam,
És Az van előtted, akinek tökéletes a tudása.+
5 Íme! Isten hatalmas,+ és nem veti el az embert;
Hatalmas ő szíve erejében;
6 Nem hagyja életben a gonoszt,+
Az elnyomottaknak pedig igazságot szolgáltat.+
7 Nem veszi le szemét az igazságosról,+
Sőt királyokat ültet trónra+
Örökre, és felmagasztaltatnak.
8 Ha bilincsbe vannak verve,+
Fogva tartatnak a nyomorúság köteleivel.
9 Akkor tudtukra adja eljárásmódjukat
És törvényszegéseiket, mert kevélykednek.
10 Megnyitja fülüket az intelem előtt,+
És azt mondja, hogy térjenek meg az álnokságból.+
11 Ha engedelmeskednek és szolgálnak,
Akkor jóban érnek véget napjaik,
És gyönyörűségben éveik,+
12 De ha nem engedelmeskednek, dárda által vesznek el,+
És ismeret nélkül lehelik ki utolsó leheletüket.
13 Akik hitehagyók szívükben, haragot gyűjtenek.+
Nem kiáltanak segítségért, még ha megkötözi is őket.
14 Lelkük ifjan huny ki,+
Életük a férfi-templomiprostituáltak+ között.
15 Megszabadítja ő az elnyomottat nyomorúságában,
És megnyitja fülüket az elnyomás közepette.
16 Kicsalogat téged is a nyomorúság szájából!+
Tágasabb tér,+ nem pedig szorultság kerül helyébe,
És asztalod vigasztalása tele lesz kövérséggel.+
17 Eltelsz majd a gonoszra kimondott bírói ítélettel;+
A bírói ítélet és az igazságosság érvényesül.
18 Csak vigyázz, ne csábítson rosszindulatú tapsra a düh+,
És ne tévelyítsen el a nagy váltságdíj+.
19 Használ-e majd segélykiáltásod?+ Nem.
De még nagy erőfeszítésed sem a nyomorúságban.+
20 Ne áhítsd azt az éjszakát,
Amikor népek tűnnek el a helyükről.
21 Vigyázz, ne fordulj afelé, ami csak árt,+
Hiszen ezt választottad inkább, semmint a nyomorúságot.+
22 Íme, Isten magasztosan cselekszik erejével;
Ki olyan tanító, mint ő?
23 Kicsoda kéri számon tőle az útját,+
És ki mondja: »Igazságtalanságot követtél el!«+
24 Gondolj arra, hogy magasztald az ő cselekedetét,+
Amelyről énekelnek az emberek.+
25 Minden ember arra tekint,
A halandó távolról nézi.+
26 Íme, Isten magasztosabb, semhogy megismerhetnénk;+
Éveinek száma kikutathatatlan.+
27 Mert fölszívja a vízcseppeket,+
Ezek átszűrődnek mint eső, hogy ködévé alakuljanak,
28 S a felhők így permetet hullatnak,+
Ontják a cseppeket az emberekre.
29 Ugyan ki képes megérteni a felhőrétegeket,
A sátrából+ jövő robajokat?
30 Íme, kiteríti föléje világosságát,+
És a tenger gyökereit beborítja ő.
31 Mert ezek által jár el a népek ügyében;+
Ennivalót ad bőséggel.+
32 Kezébe rejti a villámlást,
És parancsot ad neki a támadó ellen.+
33 Hírt ad őróla dörgése+,
És a jószág is a közeledőről.