Jób
6 Erre megszólalt Jób, és ezt mondta:
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,+
Azoknak mérgét issza szellemem;+
Isten rettentései sorakoznak ellenem.+
6 Eszik-e só nélkül, ami íztelen,
Vagy van-e íz a zilíz nyálkás levében?
7 Semmit sem akar illetni a lelkem.
Olyanok ezek, mint kórság az étkemben.
8 Ó, bárcsak teljesedne kérésem,
És reményemet megadná Isten!
10 Még az is vigaszom lenne,
És ugrálnék az örömtől+ vajúdásomban,
Ha nem lenne is könyörületes, mert én nem rejtettem el a Szentnek+ szavait.+
12 Kövek erőssége-e az erőm?
Avagy rézből van-e testem?
13 Hát nem lelek segítségre önmagamban,
És elűzetett tőlem a sikeresség?
15 Csalárdul bántak velem tulajdon testvéreim,+ mint a téli patak,
Mint a tovatűnő téli patakok medre.
16 Sötétek a jégtől,
Rajtuk rejtőzik a hó.
18 Elkanyarodnak útjuk ösvényei,
Fölmennek a kietlen helyre, és elvesznek.
22 Vajon azért, mert azt mondtam volna: »Adjatok nekem valamit,
Vagy adjatok értem ajándékot abból, amin hatalmatok van,
23 S mentsetek meg az ellenség kezéből,+
Váltsatok ki a zsarnokok kezei közül!«+
29 Ó, térjetek vissza — ne essék igazságtalanság —,
Igen, térjetek vissza! Igazságosságom még mindig áll.+
30 Van-e nyelvemen igazságtalanság,
Vagy nem érzékeli-e ínyem a bajt?