Zsoltárok

144 Áldott legyen Jehova, az én Kősziklám+,

Aki kezemet harcra tanítja,+

Ujjaimat hadakozásra;

 2 Szerető-kedvességem és erődöm+,

Fellegváram és Megmenekítőm,+

Pajzsom+ és Menedékhelyem+,

Aki népeket hódoltat meg alattam.+

 3 Ó, Jehova, micsoda az ember, hogy figyelsz rá,+

A halandó embernek+ fia, hogy számba veszed őt?

 4 Az ember a párához hasonló,+

Napjai, mint a tovatűnő árnyék.+

 5 Ó, Jehova, hajtsd le egeidet, hogy alászállhass;+

Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek.+

 6 Lövellj villámot, így szórd szét őket,+

Küldd ki nyilaidat, hogy zavart kelts közöttük.+

 7 Nyújtsd ki kezedet a magasságból,+

Szabadíts meg, ments ki a nagy vizekből,+

Idegen ország fiainak kezéből,+

 8 Akiknek szája hamisságot szól,+

És jobbjuk a hazugság jobbja.+

 9 Ó, Isten, új éneket dalolok neked.+

Tízhúrú hangszeren zengek éneket neked,+

10 Aki megmentést adsz királyoknak,+

Aki megszabadítod szolgádat, Dávidot a veszedelmes kardtól.+

11 Szabadíts meg, és ments ki az idegen fiak kezéből,+

Akiknek szája hamisságot szól,+

És jobbjuk a hazugság jobbja,+

12 Akik ezt mondják: „Fiaink, mint a fiatalon megnőtt palánták,+

Leányaink, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok,

13 Magtáraink tele vannak mindenféle javakkal,+

Nyájaink ezrével gyarapodnak, tízezrével utcáinkon,

14 Marháink terhet hordanak, nincsen repedés, sem elvetélés,+

Nem hallani kiáltást köztereinken.+

15 Boldog nép az, amelynek így van dolga!”

Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!+