Ének, dal a sabbat napjára.
92 Jó hálát adni Jehovának,+
És éneket zengeni a nevednek, ó, Legfelségesebb!+
2 Hirdetni reggel szerető-kedvességedet,+
És éjjelente+ hűségedet
3 Tízhúrú hangszeren és lanton,+
Zengő hárfazenével.+
4 Mert megörvendeztettél, ó, Jehova, tetteiddel;
Kezed munkái miatt kiáltok örömmel.+
5 Mily nagyok a te műveid, ó, Jehova!+
Igen mélységesek a te gondolataid.+
6 Az oktalan ember nem ismeri őket,+
És nem érti ezt az ostoba.+
7 Midőn a gonoszok felsarjadnak, mint a növényzet,+
És minden álnokul cselekvő kivirul —
Csak azért van ez, hogy örökre megsemmisüljenek.+
8 De te időtlen időkig a magasságban vagy, ó, Jehova!+
9 Mert íme, ellenségeid, ó, Jehova,+
Mert íme, a te ellenségeid elvesznek;+
Az álnokul cselekvők mind elszakíttatnak egymástól.+
10 Te pedig felmagasztalod szarvamat, mint a vadbivalyét;+
Friss olajjal kenem meg magamat.+
11 Szemem letekint majd rosszakaróimra,+
Füleim hallanak az ellenem felkelőkről, a gonosztevőkről.
12 Az igazságos kivirul, mint a pálma,+
Nagyra nő, mint a Libanon cédrusa.+
13 Akik Jehova házában vannak elültetve,+
Istenünk udvaraiban,+ virágozni fognak.
14 Még őszkorukban is virulnak,+
Kövérek és üdék maradnak,+
15 Hogy hírül adják: Jehova egyenes.+
Ő az én Kősziklám+, akiben nincsen igazságtalanság.+