Ézsaiás
38 Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett.+ Bement hát hozzá Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, és ezt mondta neki: „Így szól Jehova: »Lásd el utasításokkal háznépedet,+ mert bizony meghalsz és nem maradsz életben.«”+ 2 Erre Ezékiás arccal a fal felé fordult,+ és imádkozni kezdett Jehovához,+ 3 így szólva: „Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg+ róla, kérlek, hogy miként jártam+ előtted igazságban+ és teljes szívvel,+ és hogy azt tettem, ami jó a szemedben.” És Ezékiás keserves sírásra fakadt.+
4 Jehova szava+ ekkor így szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj, és mondd meg Ezékiásnak: »Így szól Jehova, ősatyádnak+, Dávidnak Istene: ,Hallottam imádat,+ és láttam könnyeidet.+ Íme, hozzáteszek napjaidhoz tizenöt évet,+ 6 és kiszabadítalak téged és ezt a várost Asszíria királyának markából, és megvédem ezt a várost.+ 7 És ez a jel számodra Jehovától, hogy valóra váltja Jehova ezt a szót, amelyet kimondott:+ 8 íme, visszatérítem tíz fokkal a fokok árnyékát,+ amely már lement a nap+ miatt Aház lépcsőfokain.’«” És a nap fokozatosan visszament tíz fokot azokon a lépcsőfokokon, amelyeken már lement.+
9 Júda királyának, Ezékiásnak az írása, amikor megbetegedett+ és felépült betegségéből.+
11 Azt mondtam: „Nem fogom látni Jahot, igen, Jahot, az élők földjén.+
Nem látok többé embert az elmúlás földjének lakóinál.
12 Hajlékomat felszedték,+ és elvitték tőlem, mint a pásztorok sátrát.
Összegöngyöltem, mint egy takács, az életemet,
Levágattatom+ a láncfonalról.
Virradattól éjszakáig kiszolgáltatsz engem.+
13 Reggelig nyugtatgattam magam.+
Mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat;+
Virradattól éjszakáig kiszolgáltatsz engem.+
14 Mint a sarlósfecske, mint a bülbül, úgy csipogok;+
Búgok, mint a galamb.+
Szemem sóváran tekint a magasba:+
»Ó, Jehova, nyomás nehezedik rám. Végy a védelmed alá.«+
15 Mit szóljak, és mit fog mondani nekem?+
Ő cselekedett.+
Méltósággal vonulok végig éveimen lelkem keserűségében+.
16 »Ó, Jehova, emiatt maradnak életben az emberek; és mindenki máshoz hasonlóan ezáltal él szellemem.+
Te visszaadod egészségemet, és életben tartasz.+
17 Íme, béke helyett csak keserűséget, bizony, keserűséget kaptam;+
Te pedig ragaszkodtál lelkemhez, és megőrizted az enyészet vermétől.+
Mert hátad mögé vetetted minden bűnömet.+
18 Mert nem a seol zeng dicséretet neked;+ a halál nem dicsérhet téged.+
A verembe szállók nem tekinthetnek reménnyel hűségedre.+
19 Aki él, aki él, az tud dicséretet zengeni neked,+
Ahogy én is e mai napon.+
Az apa át tudja adni fiainak az ismeretet+ hűségedről.
20 Ó, Jehova, jöjj el, hogy megments engem,+ és játszani fogjuk húros hangszerre írt zenéimet+
Életünk minden napján Jehova házában.«”+
21 És Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy lepényt, amely szárított, aszalt fügéből készült, és dörzsöljék rá a kelésre+, hogy felépüljön.”+ 22 Időközben Ezékiás így szólt: „Mi a jele, hogy fölmegyek majd Jehova házába?”+