Zakariás
5 Majd ismét felemeltem szemeimet, és láttam: íme, egy repülő tekercs+. 2 Ő pedig ezt kérdezte tőlem: „Mit látsz?”+
Én így feleltem: „Egy repülő tekercset látok, amelynek hosszúsága húsz könyök, szélessége tíz könyök.”
3 Ekkor ezt mondta nekem: „Ez az az átok, amely kimegy az egész föld fölé,+ mert mindenki, aki lop,+ eszerint, ami ezen az oldalon van írva, büntetlenül maradt; és mindenki, aki esküt tesz,+ aszerint, ami azon az oldalon van írva,+ büntetlenül maradt. 4 »Én küldtem ki ezt — így szól a seregek Jehovájának kijelentése —, és bemegy a tolvaj házába, meg annak házába, aki hamis esküt tesz az én nevemben;+ és ott marad a házában, és megemészti azt, annak fáit és köveit is.«”+
5 Ekkor a velem beszélő angyal előlépett, és ezt mondta nekem: „Emeld fel szemeidet, kérlek, és nézd meg, mi az, ami jön!”
6 Én pedig ezt mondtam: „Mi ez?”
Erre így felelt: „Ez, ami jön, az éfa mérőedény.” És ezt mondta még: „Így néznek ki az egész földön.” 7 És íme, a kerek ólomfedelet felemelték, és egy asszony az, aki az éfa közepében ül. 8 Az angyal pedig ezt mondta: „Ez a Gonoszság.” És visszavetette az éfa közepébe,+ azután az ólomsúlyt rávetette a mérőedény szájára.
9 Ekkor felemeltem szemeimet, és láttam: íme, két asszony jött, és szél volt szárnyaikban. Olyan szárnyaik voltak, mint a gólya szárnyai. És lassan felemelték az éfát a föld és az ég közé. 10 Én pedig ezt mondtam a velem beszélő angyalnak: „Hová viszik az éfát?”
11 Mire ő így felelt nekem: „Sineár+ földjére, hogy ott házat építsenek+ neki; szilárdan megalapozott lesz az, és ott leteszik őt, a maga helyére.”