Józsué

20 Majd Jehova így szólt Józsuéhoz: 2 „Beszélj Izrael fiaival, és ezt mondd nekik: »Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat+, melyekről beszéltem nektek Mózes által, 3 hogy oda menekülhessen az emberölő+, aki nem szándékosan, akaratlanul agyonüt egy lelket; és legyenek ezek a városok menedékül nektek a vérbosszuló+ elől. 4 Meneküljön+ az egyik ilyen városba, álljon a város kapujának bejáratába,+ és mondja el ügyét a város véneinek füle hallatára,+ azok pedig fogadják be a városba magukhoz, és adjanak neki helyet, hogy velük lakhasson. 5 Ha a vérbosszuló üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, akkor ne adják azt a kezébe,+ mert akaratlanul ütötte agyon az embertársát, és nem gyűlölte őt azelőtt.+ 6 Maradjon abban a városban, míg a közösség elé nem áll az ítélkezésre,+ és míg meg nem hal a főpap+, aki azokban a napokban lesz. Akkor térhet vissza az, aki embert ölt;+ akkor menjen vissza a városába és a házába, abba a városba, ahonnan elmenekült.«”

7 Szentnek nyilvánították tehát Kedest+ Galileában, Naftali hegyvidékén, Sikemet+ Efraim hegyvidékén, és Kirját-Arbát+, vagyis Hebront Júda hegyvidékén. 8 A Jordán vidékén, Jerikónál, keletre odaadták Rúben+ törzséből Bécert+ a fennsík pusztáján, Gád törzséből Rámótot+ Gileádban, Manassé törzséből pedig Golánt+ Básánban.

9 Ezek voltak a városok, melyeket kijelöltek Izrael összes fiának és a jövevény lakosoknak, akik köztük laknak mint jövevények, hogy oda menekülhessen bárki, aki nem szándékosan agyonüt egy lelket,+ hogy meg ne haljon a vérbosszuló kezétől, míg a közösség elé nem áll.+