1Sámuel
26 Idővel Zif+ emberei elmentek Saulhoz Gibeába+, és így szóltak: „Nemde Hakila dombján+ rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal+ szemben?” 2 Saul erre fölkerekedett,+ és lement Zif pusztájába. Háromezren voltak vele,+ Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában. 3 Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén, Dávid pedig a pusztában tartózkodott, és észrevette, hogy Saul utánajött a pusztába. 4 Dávid ezért kémeket+ küldött ki, mert meg akarta tudni, hogy csakugyan odajött-e Saul. 5 Később Dávid fölkerekedett, és elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott. Meglátta Dávid a helyet, ahol lefeküdt Saul, meg a hadvezére is, Ábner+, Nér fia. Saul a táborgyűrűben+ feküdt, és a nép körülötte táborozott. 6 Dávid ekkor megszólalt, és ezt mondta a hettita+ Ahiméleknek meg Abisainak+, Céruja+ fiának, Joáb testvérének: „Ki jön le velem Saulhoz a táborba?” Abisai erre így szólt: „Én lemegyek veled.”+ 7 Dávid tehát odament éjjel a nép közé Abisaival, és íme, Saul ott aludt a táborgyűrűben. Lándzsája a földbe volt szúrva a fejénél, Ábner és a nép pedig ott feküdt körülötte.
8 Abisai ekkor így szólt Dávidhoz: „Isten ma kezedbe adta ellenségedet.+ Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, és nem bántom kétszer.” 9 Dávid azonban ezt mondta Abisainak: „Ne pusztítsd el, mert kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje+ ellen úgy, hogy ártatlan maradt?”+ 10 Majd így folytatta Dávid: „Él Jehova,+ hogy maga Jehova fog lesújtani rá;+ vagy eljön a napja,+ és meg kell halnia, vagy csatába vonul,+ és elsöprik.+ 11 Jehova szemszögéből nézve+ el se tudom képzelni,+ hogy kinyújtsam a kezem+ Jehova felkentje ellen!+ Vedd el, kérlek, a fejénél levő lándzsát, meg a vizeskorsót, és menjünk.” 12 El is vette Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta,+ senki sem vette észre, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot+ bocsátott rájuk Jehova. 13 Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.
14 És odakiáltott Dávid a népnek és Ábnernek, Nér fiának: „Nem felelsz-e, Ábner?” Ábner+ pedig így felelt: „Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?” 15 Dávid erre ezt mondta Ábnernek: „Nem férfi vagy te? Ki fogható hozzád Izraelben? Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra? Hisz bement oda valaki a nép közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt.+ 16 Nem jó az, amit tettél. Él Jehova,+ hogy halált érdemeltek,+ mert nem vigyáztatok+ uratokra, Jehova felkentjére+. Nézd csak meg, hol a király lándzsája és a vizeskorsó,+ amelyek a fejénél voltak!”
17 Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?”+ Dávid erre ezt mondta. „Az én hangom, uram király!” 18 Hozzátette még: „Miért kergeti uram a szolgáját?+ Mit tettem, és milyen gonoszság van kezemben?+ 19 Most pedig kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira: Ha Jehova indított fel ellenem, illatozzon előtte gabonafelajánlás,+ de ha embernek fiai,+ akkor átkozottak ők Jehova előtt,+ mert elűztek ma engem, hogy ne érezzem magam Jehova örökségéhez+ tartozónak, és ezt mondják: »Eredj, szolgálj más isteneket!«+ 20 Ne hulljon hát most vérem Jehova színe előtt a földre;+ hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha után,+ ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyeken.”+
21 Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem.+ Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen drága+ volt ma a lelkem szemedben. Íme, ostobán cselekedtem, és igen nagyot tévedtem.” 22 Dávid akkor így válaszolt: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik legény, és vigye el. 23 Jehova fogja visszafizetni kinek-kinek az ő igazságosságát+ és hűségét, hiszen Jehova ma kezembe adott, de én nem akartam kinyújtani a kezem Jehova felkentje ellen.+ 24 Íme, ahogy nagy volt ma a lelked szememben, úgy legyen nagy az én lelkem is Jehova szemében,+ hogy megszabadítson engem minden nyomorúságból.”+ 25 Saul erre így szólt Dávidhoz: „Áldott légy fiam, Dávid! Nemcsak cselekedni fogsz, hanem diadalmaskodsz is.”+ Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.+