Énekek éneke
6 „Hová ment kedvesed, ó, asszonyok legszebbje?+ Merre fordult kedvesed, hogy veled együtt keressük őt?”
2 „Kedvesem lement a kertjébe,+ a fűszerek kerti ágyásaihoz,+ hogy pásztorkodjon+ a kertek között, és liliomot szedjen. 3 Én a kedvesemé, kedvesem az enyém.+ A liliomok közt pásztorkodik+ ő.”
4 „Szép vagy, rózsám+, mint a Gyönyörűség városa+, bájos, mint Jeruzsálem,+ és áhítatot keltő, mint a zászlók+ köré gyűlt csapatok!+ 5 Fordítsd el rólam szemeidet,+ mert megzavartak engem. Hajad, mint a kecskenyáj, mely a Gileádról szökdécsel alá.+ 6 Fogaid, mint a juhok nyája, melyek a fürdésből jöttek fel; mind ikreket ellenek, s egy sem vesztette még el kicsinyeit.+ 7 Mint a gránátalmagerezd, olyan a te halántékod fátylad mögött.+ 8 Királyné lehet hatvan, ágyas nyolcvan is, leány meg számtalan,+ 9 de egy van, aki a galambom+ és szeplőtelenem+! Egyetlene ő az anyjának, szülőjének tiszta gyermeke. Látják a leányok, és boldognak mondják, királynék meg ágyasok is, és dicsérik őt:+ 10 »Kicsoda ez a leány,+ aki úgy tekint alá, mint a hajnal+, szép, mint a telihold+, tiszta, mint a ragyogó nap+, és áhítatot keltő, mint a zászlók köré gyűlt csapatok?«”+
11 „A diófás kertbe+ mentem le, hogy lássam a völgynek*+ rügyeit, hogy lássam, vajon kihajtott-e a szőlő, kivirágoztak-e a gránátalmafák.+ 12 Észre sem vettem, és lelkem már készséges népem szekerébe tett engem.”
13 „Jöjj vissza, jöjj vissza, ó, Sulamit! Jöjj vissza, jöjj vissza, hogy nézhessünk téged!”+
„Mit néztek Sulamiton?”+
„A két tábor táncához hasonlót!”