3 Mindjárt másnap az asdódiak fölkeltek kora reggel, és íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt.+ Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.+

7 Viszik a vállukon,+ cipelik és leteszik a helyére, hogy ott álljon mozdulatlanul. Nem mozdul az el helyéről.+ Kiáltanak is hozzá, de nem válaszol, nem menti meg az embert nyomorúságából.+

29 Mivel tehát az Isten leszármazottai vagyunk,+ nem szabad azt hinnünk, hogy az isteni Lény+ aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.+