Ó, halál, hol vannak fullánkjaid?+

Ó, sír, hol a te pusztító hatalmad?+

A könyörület rejtve lesz szemem elől.

26 Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+

28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját,+ 29 és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, feltámadnak, hogy éljenek, akik gonosz dolgokat tettek, feltámadnak, hogy megítéljék őket.+

24 Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,

15 És reménykedem Istenben, mint ahogy ezek az emberek is, hogy lesz feltámadásuk+ mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak+.

21 Mivel egy ember miatt lett a halál,+ egy ember által van a feltámadás is+.

14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és fel is támadt,+ akkor abban is hiszünk, hogy Isten azokat is visszahozza majd vele együtt, akik meghaltak* Jézus követőiként.+

12 És láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón előtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyitottak egy másik tekercset is, az élet tekercsét+. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtak alapján, a tetteik szerint.+ 13 A tenger pedig kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a sír* is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint.+