10 „Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?+

4 A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király, Asszíria királya: ’Mitől vagy olyan magabiztos?+ 5 Azt mondod: „Megvan a stratégiám és a hatalmam ahhoz, hogy háborúzzak”, de ezek csak üres szavak. Kiben bízol, hogy fel mersz lázadni ellenem?+ 6 Lám! Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik benne bíznak.+ 7 Ha pedig azt mondjátok nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás,+ miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.+”’« 8 Most tehát köss fogadást urammal, Asszíria királyával+: adok neked 2000 lovat, ha tudsz elég lovast ültetni rájuk. 9 Már hogy tudnál visszavonulásra kényszeríteni egyetlen kormányzót is uram legkisebb szolgái közül, mikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj? 10 Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem: »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”