23 És a király látott egy őrt, egy szentet+ lejönni az égből, aki ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el! A tövét azonban a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen, míg hét idő múlik el felette.’+ 24 Ez a megfejtés, ó, király, és ez a legfelségesebb Isten rendelete, amelynek be kell teljesednie uramon, a királyon: 25 Elűznek téged az emberek közül, a mező vadjaival fogsz lakni, és növényeket adnak enned, mint a bikának. Az ég harmata öntöz,+ és hét idő+ múlik el feletted,+ míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.+

26 De mivel azt mondták, hogy a fa tövét meghagyják a gyökereivel együtt,+ a királyságod újra a tied lesz, amint felismered, hogy az ég uralkodik.