45 Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.+ 46 Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.+ 47 Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+ 48 Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni mellettük. 49 Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!”+ És felkiáltottak. 50 Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 51 Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél.+ Ezen végképp elámultak, 52 mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket.

16 Amikor leszállt az este, a tanítványai lementek a tengerhez,+ 17 és miután csónakba szálltak, elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Ekkorra már besötétedett, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.+ 18 A tenger is viharossá vált, mert erős szél fújt.+ 19 Ám amikor már körülbelül 5-6 kilométert eveztek, látták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a csónakhoz. Ekkor megijedtek. 20 Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok az, ne féljetek!”+ 21 Erre örömmel felvették őt a csónakba, és hamarosan partot értek ott, ahová igyekeztek.+