Ezékiel

2 Majd így szólt hozzám: „Embernek fia!* Állj a lábadra, hadd beszéljek veled.”+ 2 Amikor szólt hozzám, szellem áradt belém, és az lábra állított,+ hogy hallhassam azt, aki beszél hozzám.

3 Azután ezt mondta nekem: „Embernek fia, elküldelek Izrael népéhez,+ a lázadó nemzetekhez, amelyek fellázadtak ellenem.+ Ők és ősapáik mind a mai napig megszegik törvényemet.+ 4 Elküldelek a dacos és makacs fiakhoz,+ hogy mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« 5 Ők pedig akár meghallgatnak, akár nem – mert lázadó nép ez+ –, meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük.+

6 De te, embernek fia, ne félj tőlük,+ és a szavaiktól se félj, annak ellenére, hogy tüskés bokrokkal és tövisekkel vagy körülvéve,*+ és skorpiók között laksz. Ne félj a szavaiktól,+ és ne rettenj meg a tekintetüktől,+ mert lázadó nép ez. 7 Mondd el nekik szavaimat, akár meghallgatnak, akár nem, mert lázadó nép ők.+

8 De te, embernek fia, figyelj arra, amit mondok neked. Ne légy lázadó, mint ez a lázadó nép. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.+”

9 Miközben figyeltem, láttam, hogy egy kéz nyúl felém,+ és egy írott tekercs* van benne.+ 10 Kiterítette előttem, és elöl is, hátul is írás volt rajta.+ Gyászdalok*, kesergés és jajszó volt ráírva.+