Nehémiás

2 Artaxerxész+ király 20. évében+, niszán* hónapban bor volt a király előtt, én pedig, ahogy szoktam, felvettem a bort, és odaadtam neki+. Ám azelőtt még sohasem voltam szomorú a jelenlétében. 2 A király ezért így szólt hozzám: „Miért vagy olyan szomorú, mikor nem is vagy beteg? Ez nem lehet más, csakis a szív szomorúsága.” Ekkor nagyon megijedtem.

3 Majd így szóltam a királyhoz: „Éljen sokáig a király! Hogyne lennék szomorú, amikor a város, ahova ősapáimat temették, romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg+!” 4 A király erre ezt mondta: „Mit szeretnél tenni?” Ekkor azonnal az ég Istenéhez imádkoztam+. 5 Majd így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király, és ha szolgád kedves előtted, küldj engem Júdába, a városba, ahova ősapáimat temették, hogy újjáépíthessem+ azt.” 6 A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült: „Meddig tart majd az utazásod, és mikor térsz vissza?” A király tehát jónak látta, hogy elküldjön,+ én pedig megmondtam neki, hogy meddig leszek távol+.

7 Ezután ezt mondtam a királynak: „Ha jónak látja a király, adjon nekem leveleket, amelyek a folyón*+ túli terület kormányzóinak szólnak, hogy biztonságos utam legyen, míg Júdába nem érek, 8 és Asáfnak, a királyi liget* őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem gerendának való fát a Ház* erődjének+ kapuihoz, a város falához,+ és a házhoz, ahol lakni fogok.” A király pedig megadta nekem azokat,+ mivel Istenem velem volt*.+

9 Idővel megérkeztem a folyón túli terület kormányzóihoz, és átadtam nekik a király leveleit. A király katonai vezetőket és lovasokat is adott mellém. 10 Mikor a horoni Szanballat+ és Tóbiás+, az ammonita+ tisztviselő* meghallotta ezt, nagyon dühösek lettek, amiért valaki azzal a céllal jött, hogy jót tegyen Izrael népével.

11 Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott. 12 Éjjel elindultam néhány férfival, de senkinek sem mondtam el, mire indította Isten a szívemet Jeruzsálem érdekében. Nem volt velem más állat, csak az, amelyiken ültem. 13 És éjjel kimentem a Völgy kapun+ át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig+, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és felégetett kapuit+. 14 Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz+ és a Király tavához, de az állatnak, amelyiken ültem, már nem volt elég hely, hogy továbbjöjjön. 15 Én azonban továbbhaladtam felfelé a völgyben+ éjnek idején, és vizsgálgattam a falat, majd visszafordultam, bementem a Völgy kapun, és így visszaérkeztem.

16 A helytartók+ nem tudták, hová mentem és mit tettem, mert még nem mondtam el semmit a zsidóknak, a papoknak, az előkelőknek, a helytartóknak és a többi munkásnak. 17 Végül így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen szörnyű helyzetben vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, és a kapuit felégették. Gyertek, építsük újjá Jeruzsálem falait, hogy véget vessünk ennek a szégyennek!” 18 Majd elmondtam nekik, hogyan támogatott engem az Istenem,+ valamint hogy mit mondott nekem a király+. Erre ők így feleltek: „Fogjunk hozzá az építéshez!” És lázasan készülődni kezdtek* a munkára.+

19 Mikor pedig a horoni Szanballat és Tóbiás+, az ammonita+ tisztviselő* meg az arab+ Gesem meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk,+ és megvetően ezt mondták: „Mit műveltek? Fellázadtok a király ellen?+” 20 Én azonban így feleltem: „Az ég Istene fog sikeressé tenni bennünket.+ Mi, az ő szolgái, hozzáfogunk az építéshez. Nektek viszont semmi sem jár Jeruzsálemben, semmit sem követelhettek, és múltatok sincs* a városban.+”