2Mózes
33 Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Indulj útnak a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről. Menjetek arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »Az utódodnak* adom azt.«+ 2 Angyalt küldök előtted,+ és elűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.+ 3 Menjetek fel a tejjel és mézzel folyó földre.+ Én viszont nem megyek fel veletek, mivel makacs* nép vagytok,+ és még kiirtanálak titeket az úton.+”
4 Amikor a nép meghallotta ezeket a kemény szavakat, elkeseredett, és senki sem vette fel az ékszereit. 5 Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg az izraelitáknak: »Makacs* nép vagytok.+ Egy pillanat alatt átmehetnék köztetek, és kiirthatnálak benneteket.+ Ne vegyétek fel tehát az ékszereiteket, míg átgondolom, mit tegyek veletek.«” 6 Az izraeliták ezért levették az ékszereiket a Hóreb-hegynél, és nem viselték utána azokat.
7 Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül, a tábortól távolabb verte fel, és elnevezte találkozás sátrának. Aki kérdezni akart valamit Jehovától,+ kiment a találkozás sátrához a táboron kívülre. 8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának a bejáratánál, és követte a szemével Mózest, míg be nem ment a sátorba. 9 Amikor Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop+ lejött, és megállt a sátor bejáratánál, míg Isten beszélt Mózessel.+ 10 Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, mindenki meghajolt a saját sátrának a bejáratánál. 11 Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel,+ ahogyan az egyik ember beszél a másikkal. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája+, Józsué+, Nún fia, ott maradt a sátornál.
12 Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te ezt mondtad nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de azt nem mondtad meg, hogy kit küldesz el velem. Azt is mondtad: »Jól ismerlek,* és kedves vagy nekem.« 13 Ha kedves vagyok neked, kérlek, ismertesd meg velem az útjaidat,+ hogy megismerjelek téged, és így mindig kedves legyek neked. Azt is vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.+” 14 Ő erre így felelt: „Én magam* fogok veled menni,+ és nyugalmad lesz.”+ 15 Ekkor Mózes ezt mondta neki: „Ha te* nem jössz velünk, akkor hadd maradjunk itt. 16 Mert miből fogják tudni, hogy kedves vagyok neked, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz?+ Hisz ez különböztet meg engem és a népedet minden más néptől, amely a földön van!+”
17 Jehova így szólt Mózeshez: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek* téged.” 18 Ezután Mózes ezt mondta: „Kérlek, hadd lássam a dicsőségedet!” 19 De ő így felelt: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok. Kijelentem előtted a nevemet, a Jehova nevet.+ Én döntöm el, hogy ki lesz kedves a szememben, és kivel leszek irgalmas.+” 20 Ám hozzátette: „Nem láthatod az arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon.”
21 Jehova még ezt mondta: „Itt egy hely mellettem, állj a sziklára. 22 Amikor a dicsőségem elhalad előtted, a sziklának az egyik hasadékába foglak rejteni, és a kezemmel betakarlak, míg elmegyek előtted. 23 Utána elveszem a kezemet, és látni fogod a hátamat. De az arcomat nem láthatod.+”