Ezékiel
7 Jehova újból szólt hozzám: 2 „Ami téged illet, embernek fia, így szól a legfőbb Úr, Jehova Izrael földjéhez: »Itt a vég! Eljött a vég az ország négy sarkára. 3 Most elért téged a vég! Kitöltöm rajtad haragomat, megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért. 4 Nem szán meg a szemem, és könyörületet sem fogok érezni,+ hanem megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit.+ És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+«
5 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Veszedelem, páratlan veszedelem jön!+ 6 Jön a vég! Eljön a vég, rád tör* hirtelen. Nézd, jön már! 7 Te vagy most soron,* te, aki az országban laksz! Eljön az idő, közel a nap.+ Zűrzavar van, nem pedig örömkiáltás a hegyeken.
8 Most mindjárt kiontom rád dühömet,+ és teljesen kitöltöm rajtad haragomat,+ megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért. 9 Nem szánakozik majd a szemem, és könyörületet sem fogok érezni.+ Megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit. És megtudjátok, hogy én, Jehova sújtalak csapással titeket.+
10 Itt a nap! Nézd, jön már!+ Te vagy soron,* kivirágzott a vessző, és kisarjadt az elbizakodottság. 11 A gonoszság vesszejévé nőtt az erőszak.+ Sem ők, sem vagyonuk, sem sokaságuk, sem kiválóságuk nem marad meg. 12 Eljön az idő, elérkezik a nap. Ne örüljön a vevő, ne keseregjen az eladó, mert Isten haragszik egész sokaságukra.*+ 13 Mert az eladó – még ha életben marad is – nem tér vissza ahhoz, amit eladott, mert a látomás az egész sokaság ellen szól. Senki sem tér vissza, és a vétke miatt* senki sem marad életben.
14 Megfújták a trombitát,+ mindenki készen áll, de senki sem megy a harcba, mert haragszom az egész sokaságra.+ 15 Kívül kard,+ belül járvány és éhínség. Aki a mezőn van, kard által hal meg, akik a városban vannak, azokat éhínség és járvány emészti meg.+ 16 Túlélőik, akiknek sikerül elmenekülniük, a hegyekbe mennek, és mint a völgyek galambjai, mindannyian keseregve búgnak a vétkük miatt.+ 17 Mindegyikük keze elernyed, mindegyikük térdéről víz csorog*.+ 18 Zsákruhát vettek fel,+ és reszketés fogta el* őket. Mindenki megszégyenül, és minden fej kopasz lesz*.+
19 Ezüstjüket az utcákra dobják, és irtózni fognak aranyuktól. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem menti meg őket Jehova nagy haragjának napján.+ Nem elégszenek meg,* és nem töltik meg a hasukat, mert ez* a botlásukat okozza azzal, hogy vétekbe viszi őket. 20 Díszeik szépségével büszkélkedtek, és elkészítették azokból* utálatos képmásaikat meg undorító bálványaikat+. Ezért irtózattá teszem azt előttük. 21 Idegenek kezébe adom* prédául, és a föld gonoszainak zsákmányul, és meg fogják szentségteleníteni.
22 Elfordítom tőlük arcomat,+ azok pedig megszentségtelenítik rejtekemet*; rablók mennek be oda, és megszentségtelenítik.+
23 Készítsd a láncot*+, mert az ország tele van igazságtalan halálos ítélettel,+ és a város megtelt erőszakkal.+ 24 Elhozom a nemzetek legrosszabbját,+ és az elfoglalja házaikat+. Véget vetek az erősek büszkeségének, és szentélyeiket megszentségtelenítik+. 25 Amikor gyötrelem jön rájuk, keresik majd a békét, de nem lesz béke.+ 26 Baj bajt követ, az egyik hír a másikat éri, és látomást akarnak majd a prófétától,+ de a pap nem tanítja a törvényt, és a vének sem adnak tanácsot.+ 27 A király keseregni fog,+ a fejedelem is kétségbeesésbe* öltözik, és az ország népének keze rémülten reszket. Tetteik szerint bánok velük, és úgy ítélem meg őket, ahogy ők ítéltek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.+«”