Jób
20 Erre megszólalt a naámai Cófár+:
2 „Hát ezért nem tudom magamban tartani nyugtalanító gondolataimat,
hisz fel vagyok háborodva!
4 Biztosan mindig is tudtad azt,
hisz így van, amióta csak ember* van a földön,+
5 hogy a gonosz örömkiáltása rövid életű,
Akik látni szokták őt, ezt kérdezik: »Hol van?«
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják.
Elűzik, mint az éjszakai látomást.
10 Gyermekei majd a szegények jóindulatát keresik,
és saját kezűleg adja vissza értékeit azoknak, akiktől elvette.+
12 Ha édes a szájában a gonoszság,
ha elrejti azt a nyelve alatt,
13 ha ízlelgeti, és nem válik meg tőle,
és ha szájában tartogatja,
14 akkor az étel keserűvé válik benne,
olyan lesz benne, mint a kobrák mérge*.
15 Gazdagságot nyelt le, de kihányja,
Isten kiüríti a hasából.
17 Sosem látja majd a patakokat,
a méz és a vaj özönét.
18 Visszaadja javait, és nem éli fel*.
Nem fogja élvezni a gazdagságát, melyet kereskedéssel szerzett.+
19 Mert összezúzta és magára hagyta a szegényeket,
olyan házakat kaparintott meg, melyeket nem ő épített.
20 Nem lesz nyugta belül,
a gazdagsága nem segít neki, hogy megmeneküljön.
21 Semmi sincs már, amit felfalhatna,
ezért nem lesz tartós a jóléte.
22 Amikor a leggazdagabb, akkor úrrá lesz rajta az aggodalom,
teljes erővel tör rá a balszerencse.
24 Amikor menekül a vasfegyverek elől,
rézíjjal lövik át.
26 Teljes sötétség vár kincseire,
olyan tűz emészti meg őt, melyet senki sem szított.
Veszedelem vár arra, aki életben marad a sátrában.
27 Leleplezi vétkét az ég,
és fellázad ellene a föld.
29 Ezt kapja Istentől a gonosz ember,
ez az öröksége, melyet Isten ítélt neki.”