Józsué
2 Azután Józsué, Nún fia titokban elküldött Sittimből+ két kémet, és ezt mondta nekik: „Menjetek, kémleljétek ki azt a földet, különösen Jerikót.” Elmentek hát, és egy prostituált nő, Ráháb+ házához értek, és megszálltak nála. 2 Közben ezt jelentették Jerikó királyának: „Izraelita férfiak jöttek az éjjel, hogy kikémleljék a földet!” 3 Jerikó királya erre ezt üzente Ráhábnak: „Add ki a férfiakat, akik a házadban szálltak meg, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet!”
4 De az asszony elrejtette a két férfit. Ezt mondta hát a követeknek: „Igen, jártak nálam azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. 5 Sötétedéskor pedig, amikor éppen zárták a kapukat, a férfiak kimentek. Nem tudom, hova mentek. De ha gyorsan utánuk siettek, még utolérhetitek őket!” 6 (Ő azonban felvitte a két férfit a tetőre, és elrejtette őket a lenszárak közé, melyeket a tetőn sorba rakott.) 7 Az emberek pedig üldözőbe vették a kémeket. Elindultak a Jordán felé, a gázlók irányába.+ Miután az üldözők kiértek a városból, a kaput azonnal bezárták mögöttük.
8 Mielőtt a két férfi lefeküdt volna aludni, Ráháb felment hozzájuk a tetőre. 9 Így szólt a férfiakhoz: „Tudom, hogy Jehova nektek fogja adni ezt a földet.+ Rettegünk tőletek.+ Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattatok,+ 10 mert hallottuk, hogyan szárította fel előttetek Jehova a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból,+ és hogy mit tettetek az amoriták két királyával, hogy Szihont+ és Ógot+, akik a Jordán másik oldalán* laktak, elpusztítottátok. 11 Amikor hallottuk mindezt, félni kezdtünk,* és elszállt a bátorságunk* miattatok, mert Jehova, a ti Istenetek az Isten fent az égben és lent a földön!+ 12 És most, kérlek, esküdjetek meg nekem Jehovára, hogy mivel kedvesen* bántam veletek, ti is kedvesen* bántok majd apám háznépével. Adjatok nekem valami biztosítékot arra, hogy megtartjátok a szavatokat.* 13 Hagyjátok életben apámat, anyámat, a testvéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak. Mentsetek meg minket,* nehogy meghaljunk!+”
14 A férfiak erre így feleltek neki: „Inkább mi* haljunk meg, mint ti! Ha nem áruljátok el a tervünket, akkor hűek leszünk a szavunkhoz, és kedvesen* bánunk veletek, amikor Jehova nekünk adja ezt a földet.” 15 Ezután Ráháb egy kötélen leengedte őket az ablakán át, mert a háza a városfalon volt.+ 16 És ezt mondta nekik: „Menjetek a hegyekbe, és rejtőzzetek ott el három napig, hogy akik üldöznek titeket, rátok ne találjanak. Majd amikor az üldözőitek visszatérnek, mehettek az utatokra.”
17 A férfiak pedig ezt mondták neki: „Csak akkor kötelez minket a neked tett eskünk,+ 18 ha ezt a skarlátvörös kötelet, amelyen leengedtél minket, az ablakodba kötöd, amikor bejövünk erre a földre. Hívd a házadba apádat, anyádat, a testvéreidet és apád egész háznépét.+ 19 Ha valaki kimegy a házad ajtaján, ő maga lesz a felelős a haláláért,* nem mi. Ha viszont valakit baj ér*, pedig ott maradt veled a házadban, akkor az ő haláláért mi felelünk*. 20 De ha elárulod a tervünket,+ akkor nem kötelez minket az eskünk, melyre megkértél bennünket.” 21 Ráháb erre így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok.”
Ekkor elküldte őket, azok pedig elmentek. Ezután odakötötte a skarlátvörös kötelet az ablakba. 22 A férfiak tehát elmentek a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözőik vissza nem tértek. Minden úton keresték őket, de sehol sem találtak rájuk. 23 A két férfi aztán lejött a hegyekből, átkelt a folyón, és visszament Józsuéhoz, Nún fiához. Elmeséltek neki mindent, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: „Jehova az egész földet nekünk adja.+ Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattunk.”+