Jób
30 Most pedig nevetnek rajtam,+
akik nálam fiatalabbak,
akiknek az apját
a nyájamat őrző kutyák közé sem állítottam volna.
2 Ugyan mi hasznát vettem a kezük erejének?
Odalett erejük.
3 Kimerültek a nélkülözéstől és az éhségtől,
a szikkadt földet rágják,
mely lepusztult és elhagyatott.
4 Bokrok sós leveleit gyűjtögetik,
a rekettyebokor gyökere az eledelük.
6 Szurdokok falain laknak,
a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok közül kiáltanak,
a csalánosban közel húzódnak egymáshoz.
12 Jobbom felől támadnak, mint egy csőcselék.
Kénytelen vagyok menekülni.
Akadályokat gördítenek az utamba, hogy elpusztítsanak.
Senki sem állítja meg őket.*
14 Mintha a fal széles résén keresztül jönnének,
özönlenek a feldúlt helyre.
15 Úrrá lett rajtam a rémület,
méltóságom elszállt, akár a szél,
és megmentésem semmivé vált, akár a felhő.
16 Kevés van már hátra az életemből*.+
Nyomorúságos+ napok markában vagyok.
19 Isten letaszított a sárba,
nem vagyok több, mint por és hamu.
23 Mert tudom, hogy elviszel a halálba,
a házba, ahol majd találkozik minden élő.
25 Hát nem sírtam azokért, akik nehéz időszakokat éltek át*?
Hát nem szomorkodtam* a szegények miatt?+
26 Jót reméltem, mégis rossz jött.
Fényt vártam, de sötétség érkezett.
27 Háborgott a bensőm, és nem nyugodott.
Nyomorúságos napokat éltem át.
28 Szomorúan járok,+ nincs napfény.
Felállok a gyülekezetben, és segítségért kiáltok.