Jób
21 Jób erre ezt mondta:
2 „Jól figyeljetek arra, amit mondok,
és ezzel vigasztaljatok engem.
4 Vajon embernek panaszkodom?
Ha így lenne, türelmetlen lennék*.
5 Nézzetek rám, és ámuljatok!
Tegyétek a szátokra kezeteket.
6 Ha rágondolok, megrémülök,
és az egész testem reszket.
8 A gyermekeik mindig velük vannak,
és még a leszármazottaikat is látják.
10 Párzik a bikájuk, és borjú születik,
ellik a tehenük, és nem vetél el.
11 A fiaik kint szaladgálnak, mint egy nyáj,
és a gyermekeik ugrándoznak.
14 De ezt mondják az igaz Istennek: »Hagyj minket békén!
Nem szeretnénk megismerni az útjaidat.+
15 Kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk őt?+
Ugyan mi hasznunk abból, ha megismerjük?«+
16 Ám tudom, hogy jólétük nem a saját kezükben van.+
A gonoszok gondolkodása* távol áll tőlem.+
17 Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása?+
Hányszor jön rájuk veszedelem?
Hányszor hoz rájuk Isten pusztulást haragjában?
18 Lesznek-e olyanok bármikor is, mint a szél űzte szalma,
és mint a polyva, melyet elvisz a szélvihar?
19 Az embernek járó büntetést Isten az ember fiának tartogatja,
de bárcsak megfizetne neki Isten, és ő ezt felismerné!+
21 Mert mit foglalkozik azzal, hogy mi történik a házában őutána,
23 Az egyik ember még ereje teljében hal meg,+
úgy, hogy semmi miatt nem aggódik, és gondtalan,+
24 amikor combja kövér
és csontjai erősek*.
27 Nézzétek, pontosan tudom, mire gondoltok,
29 Hát nem kérdeztétek meg az utazókat?
Nem elemeztétek a megfigyeléseiket*,
30 hogy a veszedelem napján megkímélik a gonoszt,
és a nagy harag napján megmentik?
31 Ki szembesíti a tetteivel,
és ki fizet meg neki azért, amit tett?
32 Amikor kiviszik a temetőbe,
őrködnek a sírja fölött.
34 Miért vigasztaltok hát üres szavakkal?+
Válaszotok nem több, mint megtévesztés!”