5Mózes

9 Halld, ó, Izrael! Ma átkelsz a Jordánon,+ hogy elfoglalj egy olyan földet, ahol nálad nagyobb és hatalmasabb nemzetek vannak,+ ahol a városok nagyok és az egekig meg vannak erősítve*,+ 2 és ahol erősek és magasak az emberek, az anákok fiai.+ Te is tudod és hallottad, hogy ezt mondják róluk: »Ki állhat meg Anák fiai előtt?« 3 Most pedig tudd meg, hogy Jehova, a te Istened megy át előtted.+ Ő emésztő tűz,+ és megsemmisíti őket. A szemed láttára igázza le őket, hogy gyorsan elvehesd a földjüket*, és elpusztíthasd őket, ahogy Jehova ígérte neked.+

4 Amikor Jehova, a te Istened kiűzi őket előled, nehogy ezt gondold magadban: »Azért hozott Jehova erre a földre, és azért vehetem birtokba, mert igazságos vagyok.«+ Nem, Jehova azért űzi el ezeket a nemzeteket előled, mert gonoszak.+ 5 Nem azért mész be, és nem azért veheted birtokba a földjüket, mert igazságos vagy és a szíved becsületes. Jehova, a te Istened azért űzi el előled ezeket a nemzeteket, mert gonoszak,+ és hogy beteljesítse Jehova, amit esküvel az ősapáidnak, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Jákobnak+ ígért. 6 Tudd meg, hogy nem a te igazságosságod miatt adja neked Jehova, a te Istened ezt a jó földet, hogy birtokba vedd, ugyanis makacs*+ nép vagy.

7 Emlékezzetek rá, és sose feledkezzetek meg arról, hogyan bosszantottátok Jehovát, a ti Isteneteket a pusztában.+ Attól a naptól fogva, hogy elhagytátok Egyiptom földjét, egészen addig, míg erre a helyre nem érkeztetek, lázadoztatok Jehova ellen.+ 8 Még a Hórebnél is felbosszantottátok Jehovát, és Jehova annyira megharagudott rátok, hogy ki akart irtani titeket.+ 9 Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat,+ annak a szövetségnek a tábláit, melyet Jehova kötött veletek,+ 40 nap és 40 éjjel ott maradtam a hegyen,+ és ezalatt semmit sem ettem vagy ittam. 10 Jehova ekkor átadta nekem a két kőtáblát, melyekre az ujjával írt, és rajtuk volt minden szó, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűz közepéből aznap, amikor összegyűltetek*.+ 11 Miután letelt a 40 nap és 40 éjjel, Jehova átadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit, 12 és Jehova ezt mondta nekem: »Menj le gyorsan, mert a néped, melyet kihoztál Egyiptomból, gonosz dolgot művelt.+ Hamar letértek az útról, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy kövessék. Fémből bálványt* készítettek maguknak.+« 13 Jehova még ezt mondta nekem: »Láttam ezt a népet, és bizony makacs*.+ 14 Hadd pusztítsam el őket és töröljem ki a nevüket az ég alól, és hadd tegyelek téged náluk hatalmasabb és népesebb nemzetté!+«

15 Ezután megfordultam, és lementem a hegyről, miközben a hegy tűzben égett.+ A szövetség két táblája a két kezemben volt.+ 16 Akkor láttam, hogy vétkeztetek Jehova, a ti Istenetek ellen. Fémből* borjút készítettetek magatoknak. Hamar letértetek az útról, amelyről azt parancsolta nektek Jehova, hogy kövessétek.+ 17 Ekkor fogtam a két táblát, földhöz vágtam őket két kézzel a szemetek láttára, és azok összetörtek.+ 18 Azután 40 nap és 40 éjjel leborultam Jehova előtt, mint először is. Nem ettem és nem ittam a bűneitek miatt,+ amelyet elkövettetek, ugyanis olyat tettetek, ami gonosz Jehova szemében, és megbántottátok őt. 19 Nagyon megijedtem, mivel Jehova megharagudott rátok, és meg akart semmisíteni titeket.+ Jehova azonban ekkor is meghallgatott.+

20 Jehova Áronra is annyira megharagudott, hogy el akarta pusztítani,+ de ekkor könyörögtem Áronért is. 21 Aztán fogtam a borjút, aminek az elkészítésével bűnt követtetek el,+ tűzbe dobtam, összetörtem és összezúztam, míg finom porrá nem lett. Utána a port a hegyről lefolyó patakba szórtam.+

22 Taberánál+, Massánál+ meg Kibrót-Hattaávánál+ is felbosszantottátok Jehovát. 23 Amikor pedig Jehova elküldött titeket Kádes-Barneából+, és ezt mondta: »Menjetek fel, és vegyétek birtokba a földet, melyet nektek adok!«, ismét fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen,+ nem hittetek neki,+ és nem engedelmeskedtetek neki. 24 Amióta csak ismerlek titeket, lázadoztok Jehova ellen.

25 Így hát leborultam Jehova előtt 40 nap és 40 éjen át.+ Azért borultam le, mert Jehova azt mondta, hogy megsemmisít titeket. 26 Könyörögni kezdtem Jehovához, így szólva: »Ó, legfőbb Úr, Jehova, ne pusztítsd el a népedet! Ők a te saját tulajdonod*,+ melyet a hatalmaddal* megváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból.+ 27 Emlékezz a szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra.+ Ne vedd figyelembe a nép makacsságát, gonoszságát és bűnét.+ 28 Máskülönben a nép, amely azon a földön lakik, melyről kihoztál minket, ezt mondaná: ’Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet nekik ígért, és mivel gyűlölte ezt a népet, kihozta, hogy megölje őket a pusztában.’+ 29 Pedig ők a te néped, a te saját tulajdonod*,+ melyet kihoztál nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal.+«