Nehémiás

5 A férfiak és feleségeik azonban hangosan panaszkodni kezdtek zsidó testvéreikre.+ 2 Voltak, akik ezt mondták: „Sokan vagyunk a fiainkkal és lányainkkal együtt. Gabonához kell jutnunk, hogy együnk és életben maradjunk.” 3 Mások ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.” 4 Megint mások pedig ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön mezőinkre és szőlőinkre a királyi sarc miatt.+ 5 Ugyanabból a testből és vérből vagyunk, mint testvéreink,* és gyermekeink olyanok, mint az ő gyermekeik, de fiainkat és lányainkat mégis rabszolgaságba kell taszítanunk, sőt, lányaink közül néhányan már rabszolgasorban is vannak+. Ám nincs hatalmunk, hogy megakadályozzuk ezt, mert mezőink és szőlőink másokéi.”

6 Nagyon dühös lettem, amikor meghallottam panaszukat és e szavakat. 7 Alaposan fontolóra vettem a dolgot, majd vitába szálltam az előkelőkkel és a helytartókkal, ezt mondva: „Mindegyikőtök kamatot követel* a saját testvérétől!”+

Ezután nagy összejövetelt szerveztem miattuk, 8 és így szóltam hozzájuk: „Amennyire csak lehetett, mi visszavásároltuk a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket. Ti meg eladnátok saját testvéreiteket,+ hogy aztán vissza kelljen vásárolnunk őket?” Erre elnémultak, és nem tudtak mit mondani. 9 Ekkor így szóltam: „Nem jó, amit tesztek. Hát nem úgy kellene élnetek, hogy mélységesen tisztelitek* a mi Istenünket,+ hogy ellenségeink, a nemzetek ne tudjanak gyalázni minket? 10 Én, a testvéreim és a szolgáim is kölcsönzünk nekik pénzt és gabonát. Kérlek, hagyjatok fel azzal, hogy kamatra adtok kölcsönt+! 11 Kérlek benneteket, hogy még a mai napon adjátok vissza nekik mezőiket,+ szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat, valamint a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét*, amit kamatként követeltek tőlük.”

12 Erre így feleltek: „Visszaadjuk, és nem kérünk vissza tőlük semmit. Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.” Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem ezeket a férfiakat, hogy megtartják az ígéretüket. 13 És kiráztam ruhám hajtásait,* majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és tulajdonából, aki nem tartja meg ezt az ígéretet; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!”* Majd dicsőítették Jehovát, és a nép az ígéretével összhangban cselekedett.

14 Továbbá attól a naptól fogva, hogy a király megbízott azzal, hogy kormányzójuk+ legyek Júda földjén, Artaxerxész király+ 20. évétől+ a 32. évéig+, 12 éven át, sem én, sem a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó ételt+. 15 Az előttem lévő korábbi kormányzók viszont terheket raktak a népre, és naponta 40 ezüstsekelt* vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is elnyomták a népet. Én viszont istenfélelmemben+ nem cselekedtem így.+

16 Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem+. Minden szolgám odagyülekezett a munkára. 17 150 zsidó meg helytartó evett az asztalomnál, és azok is, akik a nemzetek közül jöttek hozzánk. 18 Mindennap egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem*, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból. Mindezek ellenére nem követeltem meg a kormányzónak járó élelmezést, mert már így is viselte a nép a szolgálat terhét. 19 Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg mindazért, amit e népért tettem!+