Jób

1 Élt Úc földjén egy Jób*+ nevű ember. Ez az ember feddhetetlen+, becsületes és istenfélő volt, és kerülte a rosszat.+ 2 Hét fia és három lánya született. 3 Volt 7000 juha, 3000 tevéje, 1000 marhája* és 500 szamara*, valamint nagyon sok szolgája, úgyhogy mindenkinél nagyobb volt Keleten.

4 A fiainak az volt a szokásuk, hogy vendégségbe hívták egymást a házukba, amikor rájuk került a sor*. Meghívták a három lánytestvérüket is, hogy együtt egyenek és igyanak. 5 Miután mindegyikük vendégül látta a többieket, Jób mindig elhívta őket magához, hogy megszentelje őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatokat mutatott be+ mindegyikükért, Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták Istent a szívükben.” Ez volt Jób szokása.+

6 Aztán elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai*+ eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt.+ Sátán+ is eljött.+

7 Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”+ 8 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél* Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen+ és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat.” 9 Sátán így válaszolt Jehovának: „Vajon ok nélkül istenfélő Jób?+ 10 Hiszen sövényt emeltél köréje,+ a háza köré és mindene köré, amije csak van, hogy megvédd! Keze munkáját megáldottad,+ és nagyon sok állata lett a földön. 11 De nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le mindenére, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.” 12 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Mindene a kezedben van. Magára Jóbra azonban nem emelhetsz kezet!” Sátán ezután elment Jehova színe* elől.+

13 Aznap, amikor Jób fiai és lányai ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,+ 14 jött egy ember Jóbhoz, és a következő hírt hozta: „A marhák éppen szántottak, és a szamarak ott legeltek mellettük, 15 amikor a sabeusok rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”

16 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és így szólt: „Isten tüze* csapott le az égből, és tűzvész pusztított a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”

17 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és ezt mondta: „A káldeusok+ három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”

18 Még beszélt, amikor megint jött valaki, és ezt mondta: „A fiaid és a lányaid épp ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában, 19 amikor hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, és lecsapott a ház négy sarkára, úgyhogy az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”

20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta a ruháját, leborotválta a haját, a földre borult, 21 és ezt mondta:

Jehova adta,+ Jehova vette el.

Áldott legyen ezután is Jehova neve!”

22 Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett, és semmi rosszal sem vádolta Istent*.