5Mózes
3 Majd megfordultunk, és felmentünk a Básáni úton. Ekkor Óg, Básán királya, az egész népével együtt kijött elénk, hogy megütközzön velünk Edreinél.+ 2 Jehova pedig ezt mondta nekem: »Ne félj tőle, mert a segítségemmel legyőzöd őt az egész népével együtt, és elfoglalod a földjét. Tedd vele azt, amit Szihonnal, az amoriták királyával tettél, aki Hesbonban lakott.« 3 Így hát Jehova, a mi Istenünk segítségével legyőztük Ógot is, Básán királyát, és az egész népét, és megöltük őket, úgyhogy senki sem maradt életben közülük. 4 Ekkor elfoglaltuk minden városát. Nem volt olyan város, melyet ne vettünk volna el tőlük. 60 várost foglaltunk el, Argób egész vidékét, Óg királyságát Básánban.+ 5 Ezek mind magas fallal, kapukkal és reteszekkel megerősített városok voltak. Elfoglaltunk nagyon sok vidéki várost is. 6 Elpusztítottuk ezeket,+ mint ahogy Szihon, Hesbon királyának az esetében is tettük. Elpusztítottunk minden várost, férfit, nőt és gyermeket.+ 7 De az összes állatot és a városokból szerzett zsákmányt megtartottuk magunknak.
8 Abban az időben elvettük a két amorita király földjét,+ akik a Jordán vidékén voltak, az Arnon völgyétől a Hermon-hegyig+ 9 (a szidóniak Szirjonnak nevezték ezt a hegyet, az amoriták pedig Szenirnek), 10 az összes várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt egészen Szalkáig és Edreiig+, Óg királyságának a városait Básánban. 11 Óg, Básán királya volt az utolsó refaita. A ravatala* vasból* készült, 9 könyök* hosszú és 4 könyök széles a szabványkönyök szerint, és még mindig Rabbában van, az ammonitáknál. 12 Mi pedig abban az időben elfoglaltuk ezt a földet Aróertől+ fogva, mely az Arnon völgye mentén van, és Gileád hegyvidékének a felét. Az itt lévő városokat odaadtam a rúbenitáknak és a gáditáknak.+ 13 Gileád többi részét és egész Básánt, Óg királyságát, Manassé fél törzsének adtam.+ Argób egész vidékét, amely Básánhoz tartozik, a refaiták földjeként ismerték.
14 A Manassé törzséből való Jáir+ elfoglalta Argób egész vidékét+ egészen a gesúriak és a maákátiak+ határáig, és Básánnak ezeket a falvait a saját nevéről Havvót-Jáirnak*+ nevezte el. Mind a mai napig így hívják ezeket. 15 Mákirnak adtam Gileádot.+ 16 A rúbenitáknak és a gáditáknak+ adtam Gileádtól az Arnon völgyéig (a völgy közepe a határ) és a Jabbókig terjedő területet (ez a völgy az ammoniták határa), 17 valamint az Arabát, vagyis a Jordánt és a partján lévő határvidéket, a Kinnerettől az Araba tengeréig, a Sós-tengerig*, addig, ahol a Piszga lejtőjének a lába van keleten.+
18 Ezután ezt a parancsot adtam nektek: »Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Fegyverezze fel magát közületek minden bátor férfi, és menjen át a testvérei, az izraeliták élén.+ 19 Csak a feleségeitek, gyermekeitek és állataitok (jól tudom, hogy sok állatotok van) maradjanak a városaitokban, melyeket nektek adtam, 20 míg a testvéreitek is birtokba nem veszik a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl, és míg Jehova segítségével ők is biztonságban nem lesznek, mint ti. Azután térjen vissza mindegyikőtök a maga földjére, melyet nektek adtam.«+
21 Abban az időben a következő parancsot adtam Józsuénak+: »Saját szemeddel láttad mindazt, amit Jehova, a mi Istenünk tett ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog tenni Jehova mindegyik királysággal, ahova átmentek.+ 22 Ne féljetek tőlük, mert Jehova, a ti Istenetek harcol értetek.+«
23 Én pedig abban az időben így könyörögtem Jehovához: 24 »Ó, legfőbb Úr, Jehova! Te elkezdted megmutatni szolgádnak a nagyságodat és erős karodat+. Hisz ki olyan isten az égben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket hajt végre, mint te?+ 25 Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libanont!+« 26 Jehova azonban ezután is dühös volt rám miattatok,+ és nem hallgatott meg, hanem ezt mondta nekem Jehova: »Elég legyen! Ne beszélj többé erről! 27 Menj fel a Piszga tetejére,+ nézz szét nyugatra, északra, délre és keletre, hogy a saját szemeddel lásd azt a földet, mert nem fogsz átkelni a Jordánon.+ 28 Bízd meg Józsuét+, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő fog átkelni+ a nép élén, és ő fog segíteni nekik megszerezni az örökségüket, a földet, amelyet majd látsz.« 29 Mindez akkor történt, amikor a völgyben laktunk, Bét-Peórral szemben.+