Zsoltárok

44 Ó, Isten, saját fülünkkel hallottuk,

ősapáink elbeszélték nekünk+

tetteidet, melyeket napjaikban vittél véghez,

a régmúlt napokban.

 2 Nemzeteket űztél el hatalmaddal,+

és ősapáinkat telepítetted helyükre.+

 3 Nem kardjukkal foglalták el az országot,+

és nem a saját karjuk szerzett nekik győzelmet,+

hanem a te jobbod, a te karod+ és a te jóindulatod*,

mert örömödet lelted bennük+.

 5 A te erőddel szorítjuk vissza ellenségeinket,+

a te nevedben tapossuk el támadóinkat+.

 6 Mert nem íjamban bízom én,

és kardom nem menthet meg.+

 7 Te mentettél meg minket ellenségeinktől,+

te aláztad meg gyűlölőinket.

 8 Istennek zengünk dicséretet egész nap,

örökké hálát adunk a te nevednek. (Szela.)

 9 Most azonban elvetettél és megaláztál bennünket,

és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Visszavonulásra kényszerítesz minket ellenségünk elől,+

gyűlölőink kedvükre fosztogatnak.

11 Átadsz minket mint juhokat a pusztulásra,

szétszórtál bennünket a nemzetek közé+.

12 Eladod népedet úgyszólván semmiért,+

nincsen nyereséged az eladásukból*.

13 Gyalázattá teszel minket szomszédaink szemében,

gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.

14 Megvetés tárgyává* teszel bennünket a nemzetek között,+

a népek a fejüket csóválják miattunk.

15 Egész nap megalázottnak érzem magam,

elborít a szégyen

16 a gúnyolódásuk és sértegetésük hangja miatt,

ellenségeink miatt, akik bosszút állnak.

17 Mindez utolért minket, de mi nem feledtünk el téged,

és nem szegtük meg szövetségedet+.

18 Szívünk nem fordult el tőled,

lépteink sem térnek le ösvényedről.

19 De összezúztál minket ott, ahol sakálok tanyáznak,

és sötét árnyékkal borítottál be minket.

20 Ha elfelednénk Istenünk nevét,

vagy idegen istenhez imádkozva tárnánk ki kezünket,

21 vajon nem venné azt észre Isten?

22 Miattad vagyunk életveszélyben egész nap;

vágójuhoknak számítunk.+

25 Mert porig aláztak minket*,

testünk a földhöz tapad.+