2Sámuel
3 A Saul háza és Dávid háza közötti háború elhúzódott. Dávid egyre erősödött,+ Saul háza pedig egyre gyengébb lett+.
2 Időközben Dávidnak fiai születtek Hebronban.+ Elsőszülöttje Amnon+ lett a jezréeli Ahinoámtól+. 3 Második fia Kileáb volt Abigailtól+, a kármeli Nábál özvegyétől. A harmadik pedig Absolon+, Maákának a fia, aki Talmainak+, Gesúr királyának volt a lánya. 4 A negyedik Adónia+, Haggit fia, az ötödik Sefátia, Abitál fia. 5 A hatodik Itreám volt Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Ábner+ egyre inkább megszilárdította a helyzetét Saul házában. 7 Volt Saulnak egy másodfelesége, név szerint Ricpa+, Aja lánya. Is-Bóset+ később így szólt Ábnerhez: „Miért feküdtél le az apám másodfeleségével?”+ 8 Ábner nagy haragra lobbant Is-Bóset szavai miatt, és így szólt: „Hát júdabeli hitvány kutya vagyok én? Mind a mai napig odaadó szeretettel bánok apádnak, Saulnak a házával, a testvéreivel és a barátaival. Nem árultalak el Dávidnak, te mégis számonkérsz ma tőlem egy asszonnyal kapcsolatos vétket! 9 Mérjen Isten súlyos büntetést Ábnerre,* ha nem úgy cselekszem Dáviddal, mint ahogy megesküdött neki Jehova:+ 10 elveszik a királyságot Saul házától, és megerősödik Dávid trónja Izrael és Júda fölött, Dántól Beér-Sebáig+.” 11 Az pedig egyetlen szót sem tudott már felelni Ábnernek, mert félt tőle.+
12 Ábner tehát nyomban követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Kié az ország?”, továbbá: „Köss velem szövetséget, és bármit megteszek,* hogy a te oldaladra állítsam egész Izraelt.”+ 13 Erre ő ezt felelte: „Jól van! Szövetséget kötök veled. Csak arra kérlek, hogy addig ne jelenj meg előttem, míg el nem hozod magaddal Mikált+, Saul lányát.” 14 Dávid akkor követeket küldött Is-Bósethez+, Saul fiához ezzel az üzenettel: „Add vissza a feleségemet, Mikált, akit 100 filiszteus előbőrén jegyeztem el.”+ 15 Is-Bóset el is küldött érte, hogy elvegyék őt a férjétől, Paltieltől,+ Lais fiától. 16 A férje azonban vele ment, sírva követte egészen Bahurimig+. Ábner akkor ezt mondta neki: „Eredj! Menj vissza!” Erre az visszament.
17 Időközben Ábner ezt üzente Izrael véneinek: „Egy ideje már Dávidot akartátok királyotoknak. 18 Most tehát cselekedjetek, mert Jehova ezt mondta Dávidnak: »Szolgám, Dávid+ által mentem meg a népemet, Izraelt a filiszteusoktól és minden ellenségétől.«” 19 Ábner ezután a benjáminitákkal+ is beszélt. Majd elment, hogy Dáviddal is személyesen beszéljen Hebronban, és elmondja neki, hogy miben állapodott meg Izrael és Benjámin egész háza.
20 Amikor Ábner megérkezett 20 emberrel Dávidhoz Hebronba, Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő embereknek. 21 Ábner akkor így szólt Dávidhoz: „Hadd menjek el, és hadd gyűjtsem uram, királyom elé egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled, te pedig király leszel minden felett, amire vágysz*.” Dávid erre elengedte Ábnert, és az elment békével.
22 Dávid szolgái meg Joáb épp akkor tértek vissza, azután hogy fosztogattak, és rengeteg zsákmányt hoztak magukkal. Ekkor Ábner már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elengedte, hogy menjen békével. 23 Amikor Joáb+ és a vele levő egész sereg megérkezett, jelentették Joábnak: „Ábner,+ Nér+ fia eljött a királyhoz. Az elengedte őt, ő meg elment békével.” 24 Joáb erre bement a királyhoz, és így szólt: „Mit tettél? Itt járt nálad Ábner. Miért küldted el, hogy nyugodtan elmehessen? 25 Ismered Ábnert, Nér fiát. Csak azért jött, hogy rászedjen téged, és hogy kifigyelje minden lépésedet, és megtudjon mindent, amit teszel.”
26 Azzal Joáb távozott, és követeket küldött Ábner után, azok pedig visszahozták őt Szira víztárolójától. Ám Dávid nem tudott erről semmit. 27 Amikor Ábner visszatért Hebronba+, Joáb félrevonta őt a kapu belsejébe, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Ott azonban hasba döfte őt, és az meghalt.+ Így bosszulta meg testvérének, Asáhelnek a halálát*.+ 28 Amikor Dávid ezt később meghallotta, így szólt: „Jehova előtt örökre ártatlan vagyok én és a királyságom, amiért Ábnert, Nér fiát megölték+. 29 Szálljon ez vissza Joáb fejére+ és apja egész házára. Ne vesszen ki Joáb házából a folyásos+, se a leprás+, se az orsóval dolgozó férfi*, se a kard által eleső, se az élelemben szűkölködő!+” 30 Joáb és a testvére, Abisai+ pedig azért ölték meg Ábnert+, mert Gibeonban megölte a testvérüket, Asáhelt a csatában+.
31 Dávid ekkor így szólt Joábhoz és a vele levő egész néphez: „Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákruhát, és jajveszékeljetek Ábner miatt.” Maga Dávid király is ott ment a ravatal mögött. 32 Eltemették Ábnert Hebronban. A király pedig hangosan zokogott Ábner sírjánál, és az egész nép zokogásban tört ki. 33 A király akkor ilyen énekkel siratta meg Ábnert:
„Hát ahogy meghal az ostoba, úgy kellett Ábnernek is meghalnia?
Úgy estél el, ahogy bűnözők* előtt esnek el.+”
Erre az egész nép megint siratta őt.
35 Később eljött az egész nép, hogy még napközben ételt adjon Dávidnak vigasztalásul*, de Dávid megesküdött: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha napnyugta előtt kenyeret vagy akármi mást eszem+!” 36 Az egész nép megértette ezt, és jónak tűnt nekik, mint ahogy a király minden cselekedetét jónak találták. 37 Így azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy nem a király a felelős Ábnernek, Nér fiának a haláláért.+ 38 Akkor a király ezt mondta a szolgáinak: „Hát nem tudjátok, hogy egy fejedelem, egy nagy ember esett el a mai napon Izraelben?+ 39 Én viszont felkent király+ létemre erőtlen vagyok, és ezek az emberek, Céruja fiai+ nagyon kegyetlenek+. Fizessen meg Jehova a gonosztevőnek a saját gonoszsága szerint!+”