Dávid gyászdala, melyet a benjáminita Kús szavai miatt énekelt Jehovának.
7 Ó, Jehova Istenem! Nálad keresek menedéket.+
Ments meg minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem!+
2 Különben még széttépnek, mint az oroszlán,+
és elragadnak, mert nincs, aki megszabadítana.
3 Ó, Jehova Istenem, ha én vagyok a felelős ezért,
ha igazságtalanul viselkedtem,
4 ha rosszul bántam azzal, aki jót tett velem,+
vagy ha ok nélkül kifosztottam ellenségemet,
5 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem,
tiporja földre életemet,
és taszítsa porba dicsőségemet. (Szela.)
6 Cselekedj, ó, Jehova, haragodban!
Szállj szembe dühös ellenségeimmel,+
lépj fel az érdekemben, és juttasd érvényre az igazságot+!
7 Gyűljenek köréd a nemzetek,
te pedig cselekedj ellenük a magasból!
8 Jehova hirdet ítéletet a népek felett.+
Ítélj meg engem, ó, Jehova, igazságosságom szerint,
és feddhetetlenségem szerint!+
9 Kérlek, vess véget a gonoszok gaztetteinek!
De szilárdítsd meg az igazságosakat,+
mert te igazságos Isten vagy,+ aki megvizsgálja a szíveket+ és a legbensőbb érzéseket+.
10 Isten az én pajzsom,+ a becsületesek megmentője+.
11 Isten igazságos bíró,+
Isten mindennap kihirdeti az ítéleteit.
12 Ha valaki nem mutat megbánást+, Isten megélesíti kardját,+
kifeszíti íját, és céloz vele+.
13 Előkészíti halálos fegyvereit,
készenlétbe helyezi lángoló nyilait.+
14 Nézd! Van, aki gonoszsággal terhes;
bajt fogant, és hazugságot szül.+
15 Vermet ás, kivájja azt,
de beleesik a gödörbe, melyet ásott.+
16 A baj, melyet okozott, visszatér fejére,+
visszaszáll rá erőszakossága.
17 Dicsérem Jehovát az ő igazságosságáért,+
énekkel dicsérem Jehovának, a legfelségesebb Istennek+ a nevét+.