1Sámuel
1 Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból*+, Efraim+ hegyvidékéről, akit Elkánának+ hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia. 2 Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, Annának viszont nem. 3 Ez az ember évről évre felment a városából Silóba,+ hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt,* és áldozatot ajánljon fel neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás+ Jehova papjaként+.
4 Egy nap, amikor Elkána áldozatot ajánlott fel, részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és lányának.+ 5 Ám Annának egy különleges részt adott, mivel nagyon szerette őt. De Jehova nem ajándékozta meg Annát gyermekkel*. 6 Emellett vetélytársnője könyörtelenül gúnyolta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova nem ajándékozta meg őt gyermekkel. 7 Ezt tette minden évben. Valahányszor Anna fölment Jehova házába+, vetélytársnője annyit gúnyolta őt, hogy csak sírt, és nem is evett. 8 Férje, Elkána azonban ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy olyan szomorú?* Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?”
9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt. Éli pap pedig Jehova templomának*+ ajtófélfájánál a székén üldögélt. 10 Anna nagyon el volt keseredve*. Imádkozni kezdett Jehovához,+ és keserves sírásra fakadt. 11 Ekkor ezt a fogadalmat tette: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgádról, és fiúgyermeket adsz szolgádnak,+ akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét+.”
12 Amíg ő hosszasan imádkozott Jehovához, Éli figyelte a száját. 13 Anna magában beszélt, csak az ajkai remegtek, de nem hallatszott a hangja. Ezért Éli úgy gondolta, hogy részeg. 14 Így szólt hozzá: „Meddig leszel még részeg? Ne igyál több bort.” 15 Anna erre így válaszolt: „Nem, uram! Elgyötört* asszony vagyok én. Nem ittam sem bort, sem más szeszes italt, csak lelkemet* öntöm ki Jehova előtt+. 16 Ne tekintsd semmirekellő asszonynak szolgádat, mert sok gondom és bajom miatt beszéltem mindeddig.” 17 Éli erre így felelt: „Menj el békében, és teljesítse Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle+!” 18 Akkor ő ezt mondta: „Bárcsak továbbra is jóindulattal lennél szolgád iránt!” És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.
19 Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek a házukba, Rámába+. Elkána együtt volt a feleségével, Annával, és Jehova az asszonyra fordította a figyelmét*+. 20 Anna egy éven belül* teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel* nevet adta neki,+ mert ezt mondta: „Jehovától kértem őt.”
21 Idővel Elkána fölment egész háznépével, hogy felajánlja Jehovának az évenkénti áldozatot,+ és hogy bemutassa fogadalmi áldozatát. 22 Anna azonban nem ment föl,+ hanem ezt mondta a férjének: „Mihelyt elválasztom* a fiút, elviszem: jelenjen meg Jehova előtt, és attól fogva legyen ott+.” 23 A férje, Elkána erre így szólt hozzá: „Tedd azt, amit jónak látsz*. Maradj itthon, míg el nem választod. Teljesítse be Jehova, amit mondtál!” Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
24 Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával Silóba, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa* lisztet, meg egy nagy korsó bort is+. Elment Jehova házához Silóba+, és magával vitte a kisfiút is. 25 Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez. 26 Anna ekkor így szólt: „Bocsáss meg, uram! Olyan biztos, mint ahogy élsz,* uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzon.+ 27 Ezért a fiúért imádkoztam, és Jehova teljesítette a kérésemet, amit kértem tőle+. 28 Én pedig most Jehovának adom* őt. Élete minden napján Jehováé lesz.”
És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.