Habakuk
3 Habakuk próféta imája gyászdalokban*:
2 Ó, Jehova, hallottam híredet.
Ámulatba ejt, ó, Jehova, mindaz, amit teszel.
Az évek során* keltsd életre tetteidet!
Az évek során* tedd ismertté azokat!
Ne feledkezz meg az irgalomról a zűrzavar idején!+
Méltósága beborította az eget,+
és dicséretével betelt a föld.
4 Fényessége olyan volt, mint a napfény.+
Két fénysugár ragyogott fel kezéből,
amelyben ereje rejlett.
6 Megállt, és megrengette a földet+.
Egy pillantásával megugrasztotta a nemzeteket.+
Az örökkévaló hegyek szétmállottak,
és az ősi dombok leborultak.+
Az útjai olyanok, mint régen.
7 Bajt láttam Kusán sátraiban.
Megremegtek Midián földjének sátorszövetei.+
8 Ó, Jehova, vajon a folyók ellen,
a folyók ellen gyúltál haragra?
Vagy a tengerre vagy dühös?+
9 Íjad már nincs a tokjában, és lövésre kész.
A botokat* esküvel jelölték ki.* (Szela.)
Folyókkal szabdalod fel a földet.
10 A hegyek vonaglottak fájdalmukban, amikor megláttak téged.+
Zivatar söpört végig a földön.
A mélység morajlott,+
magasba emelte kezét.
11 A nap és a hold megállt fenséges lakhelyén.+
Nyilaid suhantak, mint a fény,+
lándzsád villanása ragyogott.
12 Dühödten vonultál át a földön.
Haragodban tapostad* a nemzeteket.
13 Kimentél néped megmentésére, hogy megmentsd felkentedet.
Összetörted a gonosz házának vezetőjét*.
Az alapjától a tetejéig* lecsupaszítottad azt. (Szela.)
Titkon örültek annak, hogy felfalhatják az elnyomottat.
15 Lovaiddal átgázoltál a tengeren,
a hatalmas, tajtékzó vízen.
Csontjaimba rothadás hatolt,+
és lábam reszketett.
De csendben várom a nyomorúság napját,+
amely eljön a ránk támadó népre.
17 Még ha a fügefa nem is virágzik,
és a szőlőtőn nincs gyümölcs,
még ha az olajfa termése el is marad,
és a föld* nem hoz termést,
még ha a nyáj el is tűnik az akolból,
és nincs csorda az istállóban,
18 én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,
és örülök megmentő Istenem miatt.+
19 A legfőbb Úr, Jehova az én erőm.+
Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasoké,
és magaslatokon járat engem.+
A karmesternek: húros hangszereim kíséretével.