Jeremiás
5 Járjátok be Jeruzsálem utcáit.
Nézzetek körül és figyeljetek.
Keresgéljetek közterein,
hátha találtok olyan embert, aki igazságosságot gyakorol,+
aki hűségre törekszik.
Ha igen, megbocsátok a városnak.
2 Még ha azt mondják is: „Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”,
akkor is csak hazugságra esküsznek.+
3 Ó, Jehova, hát nem a hűséget keresed?+
Megbüntetted őket, de nem volt rájuk hatással*.
Irtottad őket, de nem akarták elfogadni a fegyelmezést.+
4 De én ezt mondtam magamban: „Ők biztosan csak alacsony rangú emberek.
Ostobán cselekednek, mert nem ismerik Jehova útját,
Istenük ítéletét.
5 Elmegyek a főemberekhez, és beszélek velük,
mert ők biztosan figyelembe vették Jehova útját,
Istenük ítéletét.+
De mind széttörték az igát,
és széttépték a kötelékeket.”
6 Ezért támad rájuk az oroszlán az erdőből,
pusztítja őket a kietlen síkság farkasa,
és leselkedik a leopárd a városaikban.
Aki kimegy azokból, azt mind darabokra tépik,
mert törvényszegéseik számosak,
hűtlen tetteik megsokasodtak.+
7 Már hogy bocsáthatnám meg ezt neked?
Fiaid elhagytak,
és arra esküdnek, ami nem Isten.+
Jóltartottam őket,
de ők folyton házasságtörést követtek el,
és a prostituált házába sereglettek.
8 Olyanok, mint a felajzott, felgerjedt lovak.
Mindegyik más férfi feleségére nyerít.+
9 „Hát ne kérjem számon mindezt? – ez Jehova kijelentése. –
Vagy ne álljak bosszút* egy ilyen nemzeten?”+
Távolítsátok el sarjadó hajtásait,
mert nem tartoznak Jehovához.
12 Megtagadták Jehovát, és ezt mondogatják:
Nem ér minket veszedelem,
nem kell tartanunk a kardtól, sem éhségtől.«+
Legyenek semmivé, mint a szavaik!”
14 Így hát ezt mondja Jehova, a seregek Istene:
„Mivel ezt mondogatják,
szavaimat tűzzé teszem a szádban,+
és ezt a népet, mely olyan, mint a fa,
megemészti a tűz.+”
15 „Távoli nemzetet hozok rátok, ó, Izrael+ – ez Jehova kijelentése. –
Sokáig fennmaradó nemzet ez.
16 Tegzük olyan, mint a nyitott sír.
Mindnyájan harcosok.
Megeszik nyájaidat és csordáidat,
leeszik szőlődet és fügefádat.
Karddal pusztítják el megerősített városaidat, amelyekben bízol.”
18 „De még azokban a napokban sem irtalak ki benneteket+ – ez Jehova kijelentése. – 19 És amikor azt kérdezik: »Miért tette velünk mindezt Jehova Istenünk?«, így válaszolj nekik: »Ahogy elhagytatok engem, hogy idegen istennek szolgáljatok országotokban, úgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan földön, amely nem a tiétek.«+”
20 Mondjátok ezt el Jákob népének,
és hirdessétek ki Júdában:
21 „Halld meg hát ezt, te ostoba és esztelen nép,*+
akiknek szemük van, de nem látnak,+
fülük van, de nem hallanak:+
22 »Hát nem éreztek irántam mélységes tiszteletet*? – ez Jehova kijelentése. –
Nem reszkettek a színem előtt?
Én rendeltem a homokot a tenger határául,
hosszú időkre szóló rendelkezésként, amelyet nem hághat át.
Zúgnak a habjai, de nem diadalmaskodnak,
háborognak, de nem törnek át rajta.+
24 Nem mondják a szívükben:
’Mélységesen tiszteljük* Jehovát!
Őt, aki esőt ad a kellő időben,
őszi esőt és tavaszi esőt,
aki az aratásra rendelt heteket biztosítja nekünk.+’
26 Mert gonosz emberek vannak népem között.
Leselkednek, mint a guggoló madarászok.
Halálos csapdát állítanak.
Embereket fognak el.
Ezért lettek hatalmassá és gazdaggá.
28 Meghíztak, és sima lett a bőrük.
Csak úgy árad belőlük a gonoszság.
Nem képviselik az apátlanok peres ügyét,+
hogy jól járjanak.
Megtagadják az igazságszolgáltatást a szegényektől.+«”
29 „Hát ne kérjem számon mindezt? – ez Jehova kijelentése. –
Vagy ne álljak bosszút* egy ilyen nemzeten?
30 Döbbenetessé vált a helyzet, borzalom, hogy mi van az országban:
31 a próféták hazugságot prófétálnak,+
a papok meg elnyomják hatalmukkal a népet.
És az én népem így szereti.+
De mit tesztek majd, ha eljön a vég?”