Ezékiel

24 Jehova ismét szólt hozzám a 9. évben, a 10. hónap 10. napján: 2 „Embernek fia! Jegyezd fel magadnak a mai nap pontos dátumát. Babilon királya éppen ezen a napon indított támadást Jeruzsálem ellen.+ 3 Mondj egy példázatot* a lázadó népről, és így beszélj róluk:

»Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:

’Tedd föl az üstöt*. Tedd föl a tűzre, és önts bele vizet.+

 5 Fogd a nyájból a legjobb juhot,+ és rakj fát az üst alá körben.

Forrald fel a darabokat, és főzd meg benne a csontokat is.’«”

6 „Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Jaj a vérontás városának,+ a rozsdás üstnek, amelyről nem távolították el a rozsdát!

Egyesével szedd ki a húsdarabokat;+ válogatás nélkül vedd ki őket*.

 7 Mert vére ott van benne,+ kopár sziklára ontotta.

Nem öntötte a földre, hogy porral fedje be.+

9 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Jaj a vérontás városának!+

Nagy máglyát rakok.

10 Rakd halomba a fát, és gyújtsd meg a tüzet.

Jó alaposan főzd meg a húst, öntsd ki a levest, és égesd oda a csontokat.

Tisztátalansága majd megolvad benne,+ és rozsdáját megemészti a tűz.

Vesd tűzbe rozsdástul!«

13 »Szemérmetlen viselkedésed miatt lettél tisztátalan.+ Próbáltalak megtisztítani, de nem tisztultál meg tisztátalanságodból. Nem tisztulsz meg addig, amíg le nem csillapodik dühöm.+ 14 Én, Jehova szóltam, és ez valóra is fog válni. Cselekedni fogok, és nem fogom vissza magam, nem fogok sem szánalmat, sem sajnálatot érezni.+ Viselkedésed és tetteid szerint fognak megítélni téged« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 És Jehova újra szólt hozzám: 16 „Embernek fia! Egy csapásra el fogom venni tőled a kedvesedet.+ Te pedig ne gyászolj*, ne sírj, és ne fakadj könnyekre. 17 Csendben sóhajtozz, és ne végezz gyászszertartást.+ Kösd fel a turbánodat,+ és vedd fel sarudat.+ Ne takard el a bajuszodat*,+ és ne edd meg a kenyeret, amelyet hoznak neked*.+”

18 Reggel szóltam a néphez, és estére meghalt a feleségem. Reggel aztán úgy cselekedtem, ahogy parancsot kaptam. 19 A nép pedig így szólt hozzám: „Nem mondod el nekünk, mi köze hozzánk annak, amit teszel?” 20 Ezt válaszoltam nekik: „Jehova így szólt hozzám: 21 »Mondd meg Izrael népének: ’Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Megszentségtelenítem szentélyemet,+ amelyre oly büszkék vagytok, amely oly kedves nektek, és amely a szívetekhez oly közel áll*. Fiaitok és lányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, kard által hullanak el.+ 22 Akkor majd úgy fogtok cselekedni, ahogy én cselekedtem. Nem takarjátok el a bajuszotokat, és nem eszitek a kenyeret, amelyet hoznak nektek.+ 23 Turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon. Nem fogtok gyászolni, sem sírni. Ehelyett megrothadtok vétkeitekben,+ és sóhajtozni fogtok egymás előtt. 24 Ezékiel pedig előjel lett nektek.+ Ahogy ő cselekedett, ti is úgy fogtok cselekedni. Amikor ez megtörténik, akkor megtudjátok, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.”’«”

25 „Neked pedig, embernek fia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erődjüket – örömük gyönyörűségét, azt, ami kedves nekik, és ami közel áll a szívükhöz* –, valamint fiaikat és lányaikat,+ 26 hírt hoz majd erről az, aki megmenekült.+ 27 Azon a napon megnyílik a szád, és beszélni fogsz a megmenekülthöz, és többé nem leszel néma.+ Előjellé leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok Jehova.”