1Mózes
45 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni az érzésein a szolgái előtt+. Ezért ezt parancsolta nekik: „Hagyjatok magamra!” Így hát senki sem maradt ott, amikor József felfedte a kilétét a testvérei előtt.+
2 Ekkor olyan hangosan kezdett zokogni, hogy meghallották az egyiptomiak, de még a fáraó házába is eljutott a hír. 3 József végül ezt mondta a testvéreinek: „Én vagyok az, József! Él még az apám?” Ám a testvérei nem tudtak válaszolni neki, mert megdöbbentek. 4 József ezért ezt mondta a testvéreinek: „Kérlek titeket, gyertek közelebb!” Ekkor ők közelebb mentek hozzá.
Ő pedig ezt mondta: „József vagyok, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.+ 5 Most pedig ne aggódjatok, és ne hibáztassátok egymást, amiért eladtatok engem. Azért küldött el engem Isten előre, hogy megmentsem az életeteket.+ 6 Már a második éve tart az éhínség a földön,+ és még öt évig nem lesz sem szántás, sem aratás. 7 Isten a ti érdeketekben küldött engem ide, hogy különleges módon szabadítson meg titeket ebben a nehéz időszakban, és hogy ne haljon ki a családotok*.+ 8 Tehát nem ti, hanem az igaz Isten küldött engem ide, hogy a fáraó legfőbb tanácsadójává*, egész házának az urává és Egyiptom egész földjének az uralkodójává tegyen.+
9 Siessetek vissza apámhoz, és mondjátok neki: »Ezt üzeni a fiad, József: ’Isten egész Egyiptom urává tett.+ Gyere le ide, ne késlekedj.+ 10 Lakj Gósen földjén+, így közel leszel hozzám, te, a fiaid, az unokáid, a nyájaid, a csordáid és mindened, amid van. 11 És én ellátlak ott élelemmel, mert még öt évig tart az éhínség.+ Máskülönben elszegényednél te is, és a háznéped is. Mindenedet elveszítenéd.’« 12 Saját szemetekkel láthatjátok, ti is, és a testvérem, Benjámin is, hogy csakugyan én vagyok az, aki beszélek veletek.+ 13 Mondjátok hát el apámnak, milyen tisztelet övez Egyiptomban, és hogy mi mindent láttatok. Most pedig siessetek, hozzátok ide apámat!”
14 Ekkor megölelte az öccsét, Benjámint,* és sírva fakadt, és Benjámin is sírt a nyakába borulva.+ 15 József ezután megcsókolta valamennyi testvérét, és a nyakukba borulva sírt. Utána elkezdtek beszélgetni.
16 A fáraó házába is eljutott a hír: „Eljöttek József testvérei!” És a fáraó és a szolgái örültek ennek. 17 A fáraó ezért ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek: »Tegyétek a következőket: Rakjátok meg teherhordó állataitokat, és menjetek Kánaán földjére, 18 majd hozzátok el apátokat meg a háznépeteket, és gyertek ide hozzám. Mindenből a legjobbat fogom nektek adni Egyiptom földjén, és a föld legjobb termését* fogjátok enni.+« 19 Neked pedig megparancsolom, hogy mondd ezt nekik:+ »Tegyétek a következőket: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket+ a gyermekeiteknek és a feleségeiteknek. Hozzátok ide apátokat is az egyiken, és gyertek ide.+ 20 És ne aggódjatok a javaitok miatt,+ mert mindenből a legjobbat kapjátok Egyiptom egész földjén.«”
21 Izrael fiai így is tettek, és József a fáraó utasítása szerint adott nekik szekereket, és ellátta őket útravalóval. 22 Mindegyiküknek adott egy új ruhát, Benjáminnak azonban öt új ruhát adott, és 300 ezüstöt.+ 23 Apjának pedig küldött tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat, melyek gabonát, kenyeret és egyéb élelmet vittek apjának az útra. 24 Ezután útnak indította a testvéreit, de előtte még ezt mondta nekik: „Ne veszekedjetek az úton!”+
25 Felmentek hát Egyiptomból Kánaán földjére Jákobhoz, az apjukhoz. 26 Ekkor beszámoltak neki a következőkről: „József életben van, és ő uralkodik Egyiptom egész földje felett!”+ Ám Jákobra nem voltak hatással a szavaik, ugyanis nem hitt nekik.+ 27 De amikor elmesélték az apjuknak, Jákobnak mindazt, amit József mondott, és Jákob meglátta a szekereket, melyeket József azért küldött, hogy őt elvigyék, Jákobnak visszatért az életkedve*. 28 És Izrael felkiáltott: „Most már hiszek nektek! József, a fiam életben van! Hadd menjek, és hadd lássam, még mielőtt meghalok!+”