1Sámuel

18 Miután Jonatán+ hallotta, hogy mit mondott Dávid Saulnak, szoros barátság szövődött Jonatán és Dávid között*. Jonatán úgy megszerette őt, mint önmagát*.+ 2 Attól a naptól fogva Saul magánál tartotta Dávidot, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.+ 3 Jonatán pedig szövetséget kötött Dáviddal,+ mert úgy szerette őt, mint önmagát*+. 4 Levette az ujjatlan köpenyét, és odaadta Dávidnak. A harci öltözetét, a kardját, az íját és az övét is neki adta. 5 Dávid pedig kivonult, és sikeres volt,*+ bárhová küldte is Saul. Ezért a harcosok+ fölé rendelte őt Saul, és ez tetszett az egész népnek, és Saul szolgáinak is.

6 Amikor Dávid és a többiek visszatértek a filiszteusok legyőzése után, az asszonyok ujjongva kimentek Saul király elé Izrael minden városából énekszóval+, tánccal, tamburinnal+ és lanttal. 7 Az ünneplő asszonyok ezt énekelték:

8 Saul ekkor nagyon megharagudott+, és nem tetszett neki ez az ének, ezért így szólt: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem pedig ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!+” 9 Attól a naptól kezdve Saul állandó gyanakvással tekintett Dávidra.

10 Másnap aztán rossz szellem* szállta meg Sault Istentől,+ és furcsán kezdett viselkedni* a házban. Közben Dávid hárfázott+, mint máskor is. Saulnak pedig egy lándzsa volt a kezében,+ 11 és elhajította a lándzsát,+ ezt mondva magában: „A falhoz szegezem Dávidot!” De Dávid kétszer is elmenekült előle. 12 Ezután Saul félni kezdett Dávidtól, mert vele volt Jehova,+ Saultól pedig eltávozott+. 13 Ezért Saul eltávolította őt a környezetéből, és kinevezte ezredparancsnoknak. Így hát Dávid vezette csatába a sereget.*+ 14 Dávid továbbra is sikeres volt*+ mindenben, és Jehova vele volt+. 15 Amikor Saul látta, hogy Dávid nagyon sikeres, rettegni kezdett tőle. 16 Ám egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert ő vezette őket a hadjárataik során.

17 Később Saul ezt mondta Dávidnak: „Itt van a legidősebb lányom, Méráb.+ Feleségül adom őt hozzád.+ Csak továbbra is légy bátor, és vívd meg Jehova harcait+!” Magában azonban ezt mondta Saul: „Ne én bánjak el vele. Bánjanak el vele a filiszteusok!”+ 18 Dávid erre így szólt Saulhoz: „Ki vagyok én, és kik az én rokonaim, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?”+ 19 Mire azonban eljött az ideje, hogy Mérábot, Saul lányát Dávidnak adják, már feleségül adták a meholai Adrielhez+.

20 Mikál,+ Saul lánya pedig szerelmes volt Dávidba. Ez tudomására jutott Saulnak, ő pedig örült ennek. 21 Saul ugyanis ezt gondolta: „Odaadom neki, hadd legyen számára csapda, és hadd bánjanak el vele a filiszteusok!”+ Saul tehát másodszor is így szólt Dávidhoz: „Ma házassági szövetségre lépsz velem.*” 22 Saul továbbá megparancsolta a szolgáinak: „Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok: »A király kedvel téged, és minden szolgája megszeretett. Lépj hát házassági szövetségre a királlyal.«” 23 Amikor Saul szolgái elmondták ezeket Dávidnak, ő ezt mondta: „Szerintetek olyan mindennapos dolog házassági szövetségre lépni a királlyal? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok!+” 24 Hírt vittek tehát Saulnak a szolgái: „Ilyen szavakkal szólt Dávid.”

25 Saul erre ezt mondta: „Így szóljatok Dávidhoz: »A király nem a menyasszonyárnak+ örülne, hanem 100 filiszteus előbőrének+, hogy bosszút álljon a király ellenségein.«” Saul ugyanis azt tervezte, hogy végez Dáviddal a filiszteusok keze által. 26 A szolgái tehát közölték Dáviddal ezeket a szavakat, ő pedig örült, hogy házassági szövetségre léphet a királlyal+. Még nem telt le a megadott idő, 27 mikor Dávid elment az embereivel, és megölt 200 filiszteus férfit. Ezután elvitte az előbőrüket a királynak, hogy házassági szövetségre lépjen vele. Saul ezért feleségül adta hozzá a lányát, Mikált.+ 28 Saul felismerte, hogy Jehova Dáviddal van,+ és hogy a lánya, Mikál szereti Dávidot+. 29 Ezért Saul még inkább félt Dávidtól, és élete végéig az ellensége maradt.+

30 A filiszteusok fejedelmei ki-kivonultak, hogy harcoljanak, de valahányszor kivonultak, Dávid sikeresebb volt* Saul összes szolgájánál+. A nevét pedig nagy tisztelet övezte.+