Zsoltárok
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor Saul elküldött embereket, hogy figyeljék Dávid házát*, és öljék meg őt.+
59 Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Istenem!+
Védj meg azoktól, akik fölkelnek ellenem!+
3 Nézd! Lesben állva várnak rám*.+
Erős emberek támadnak rám,
noha nem lázadoztam, nem is vétkeztem,+ ó, Jehova!
4 Nem tettem semmi rosszat, mégis sietve készülődnek, hogy megtámadjanak.
Halld meg, amikor hozzád kiáltok, és figyelj rám!
5 Mert te, ó, Jehova, seregek Istene, te vagy Izrael Istene.+
Ébredj hát, fordítsd figyelmedet az összes nemzetre!
Ne légy irgalmas senkihez, aki gonosz áruló.+ (Szela.)
7 Nézd, milyen szavak törnek elő szájukból.
10 Isten, aki odaadó szeretettel bánik velem, segítségemre siet.+
Isten megadja, hogy győzedelmesen tekinthessek végig rosszakaróimon.+
11 Ne öld meg őket, nehogy elfeledje népem, amiket tettél!
Tedd őket bujdosókká hatalmaddal,
okozd a bukásukat, ó, pajzsunk,+ Jehova!
12 Ejtse csapdába őket a büszkeségük,
mert szájukkal vétkeznek,+
átkozódnak és megtévesztően beszélnek.
Tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákob felett és az egész földön!+ (Szela.)