Dávid éneke.
143 Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+
figyelj segélykiáltásomra!
Válaszolj nekem hűségedből és igazságosságodból fakadóan!
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal,
hisz egyetlen élő sem lehet előtted igazságos.+
3 Ellenség üldöz engem,
a földbe tiporja életemet.
Sötétségben kell laknom miatta, mint azoknak, akik régóta halottak.
4 Elhagy az erőm,+
szívem elfásult bensőmben+.
5 Visszaemlékszem a régi napokra,
elgondolkodom minden cselekedeteden,+
szívesen elmélkedem tetteiden.
6 Kezeimet kitárom feléd,
olyan vagyok, mint a kiaszott föld, mely utánad szomjazik.+ (Szela.)
7 Gyorsan válaszolj nekem, ó, Jehova!+
Már alig van erőm.+
Ne rejtsd el arcodat előlem,+
különben hasonló leszek a verembe szállókhoz.+
8 Hadd halljak reggel odaadó szeretetedről,
mert benned bízom.
Ismertesd meg velem, hogy milyen úton kell járnom,+
mert hozzád fordulok.
9 Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Jehova!
Hozzád fordulok védelemért.+
10 Taníts meg engem akaratodat cselekedni,+
mert te vagy Istenem.
Szellemed jó,
az vezessen engem az egyenes talajon!
11 Ó, Jehova, őrizd meg életemet a nevedért!
Szabadíts ki a nyomorúságból, mivel igazságos vagy!+
12 Odaadó szeretetedből fakadóan végezz ellenségeimmel,+
és pusztítsd el mindazokat, akik zaklatnak engem,+
mert én a te szolgád+ vagyok.