Ézsaiás
36 Ezékiás király 14. évében Asszíria+ királya, Szanhérib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.+ 2 Asszíria királya akkor elküldte a rabsakét*+ Lákisból+ egy óriási hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Elfoglalták helyüket a felső tó vízvezetékénél+, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van.+ 3 Akkor kijött hozzá Hilkija fia, Eljákim+, aki a háznép* fölé volt rendelve, meg Sébna+, a titkár, és Jóah, az emlékíró, Asáf fia.
4 A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király, Asszíria királya: ’Mitől vagy olyan magabiztos?+ 5 Azt mondod: „Megvan a stratégiám és a hatalmam ahhoz, hogy háborúzzak”, de ezek csak üres szavak. Kiben bízol, hogy fel mersz lázadni ellenem?+ 6 Lám! Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik benne bíznak.+ 7 Ha pedig azt mondjátok nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás,+ miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.+”’« 8 Most tehát köss fogadást urammal, Asszíria királyával+: adok neked 2000 lovat, ha tudsz elég lovast ültetni rájuk. 9 Már hogy tudnál visszavonulásra kényszeríteni egyetlen kormányzót is uram legkisebb szolgái közül, mikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj? 10 Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem: »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”
11 Akkor Eljákim és Sébna+ meg Jóah így szólt a rabsakéhoz+: „Kérünk, arámi* nyelven+ beszélj a te szolgáiddal, mert értjük, és ne beszélj velünk a zsidók nyelvén a fal tetején levő nép füle hallatára.”+ 12 De a rabsaké ezt mondta: „Vajon csak uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde a fal tetején ülő emberekhez is, akik a saját ürüléküket fogják enni, és a saját vizeletüket fogják inni veletek együtt?”
13 A rabsaké tehát ott állt, és hangosan ezt kiáltotta a zsidók nyelvén:+ „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!+ 14 Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket.+ 15 Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok,+ ezt mondva: ’Jehova biztosan megment minket, és ez a város nem kerül Asszíria királyának a kezébe.’ 16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ’Kössetek békét velem, és adjátok meg magatokat! Akkor mindegyikőtök a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról fog enni, és a maga víztárolójából fog inni, 17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek,+ gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére. 18 Ne hagyjátok, hogy Ezékiás félrevezessen titeket ezt mondva: „Jehova megment minket!” Hát kiszabadította-e a nemzetek bármelyik istene is a maga országát Asszíria királyának kezéből?+ 19 Hol vannak Hamát és Arpád+ istenei? Hol vannak Szefárvaim+ istenei? És kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?+ 20 Ezeknek az országoknak az összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova ki tudná szabadítani Jeruzsálemet a kezemből?+’«”
21 Ők viszont hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király parancsa így szólt: „Ne válaszoljatok neki.”+ 22 Eljákim, Hilkija fia pedig, aki a háznép* fölé volt rendelve, és Sébna+, a titkár, meg Jóah, az emlékíró, Asáf fia elmentek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki, hogy mit mondott a rabsaké.