Jób

 2 Mint a rabszolga, úgy vágyódik az árnyék után,

és mint a béres, úgy várja fizetségét.+

 3 Hiábavaló hónapok az örökségem,

és keserves éjszakák a fizetségem.+

 5 Húsomat férgek és sárrögök lepik el,+

bőröm tele sebekkel, és gennyes.+

 6 Napjaim gyorsabban telnek, mint ahogy a takács dolgozik a vetélőjével,*+

és reménytelenségben lesz végük.+

 7 Ó, Isten, ne feledd, hogy szél az én életem,+

hogy nem lát többé boldogságot* a szemem!

 8 A szem, amely most rám tekint, nem lát többé engem,

keresnek majd szemeid, de én már nem leszek.+

 9 Ahogy a felhő szétoszlik és eltűnik,

úgy aki lemegy a sírba*, nem jön vissza.+

10 Nem tér vissza már házába,

és elfeledik őt a helyén.+

Beszélni fogok szívem* fájdalmában,

panaszkodom keserű nyomorúságomban*.+

12 Talán tenger vagyok, vagy tengeri szörny,

hogy őrt állítasz mellém?

13 Amikor azt mondom: »Fekhelyem majd megvigasztal,

az ágyam könnyít kínomon«,

14 te álmokkal rémisztgetsz,

és látomásokkal ijesztgetsz.

15 Ezért inkább választom* a fulladást,

inkább a halált, mint ezt a testet*.+

17 Mi a halandó ember, hogy gondod van rá,

hogy odafigyelsz rá*?+

18 Miért vizsgálod meg minden reggel,

és teszed próbára minden pillanatban?+

19 Ne nézz engem,

hagyj magamra, míg nyálamat lenyelem.+

Hisz hamarosan lefekszem a porba,+

te pedig keresni fogsz, de én nem leszek.”