2Mózes
10 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj be a fáraóhoz, mert hagytam, hogy ő és a szolgái megmakacsolják magukat*,+ azért hogy megmutathassam neki ezeket a jeleket,+ 2 és hogy elmondhasd a fiaidnak és az unokáidnak, milyen szigorúan bántam Egyiptommal, és milyen jeleket hajtottam végre köztük.+ Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok Jehova!”
3 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és így szóltak hozzá: „Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: »Meddig nem vagy még hajlandó alávetni magadat nekem?+ Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem! 4 Mert ha továbbra sem vagy hajlandó elengedni a népemet, holnap sáskákat hozok a földedre. 5 Ellepik a föld felszínét, és nem lehet majd látni tőlük a talajt. Felfalnak mindent, ami a jégeső után megmaradt nektek, és megesznek minden fát a mezőn.+ 6 Annyira ellepik a házaidat, minden szolgád házát és minden házat Egyiptomban, hogy még apáid és nagyapáid sem láttak ilyet, amióta ezen a földön élnek egészen mostanáig.+«” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.
7 A fáraónak ezután ezt mondták a szolgái: „Meddig hoz még ránk bajt* ez az ember? Engedd el azokat az embereket, hadd szolgálják Jehovát, az Istenüket! Hát még mindig nem látod, hogy Egyiptom romokban hever?!” 8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, és ő ezt mondta nekik: „Menjetek, szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket! De pontosan kik is mennek?” 9 Mózes így felelt: „Magunkkal visszük a fiatalokat és az időseket, a fiainkat és a lányainkat, a juhainkat és a marháinkat,+ mert ünnepet tartunk Jehovának.+” 10 Ő pedig ezt mondta nekik: „Vigasztaljátok csak magatokat azzal, hogy Jehova veletek van. Azt gondoljátok, elengedlek benneteket és a gyermekeiteket?!+ Biztosan valami rosszat forraltok! 11 Nem! Csak a férfiak menjenek szolgálni Jehovát, elvégre ezt kértétek!” Azzal kikergették őket a fáraó elől.
12 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földje fölé, hogy feljöjjenek a sáskák Egyiptom földjére, és felfaljanak minden növényt az országban, mindent, amit a jégeső meghagyott.” 13 Mózes azonnal kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, Jehova pedig keleti szelet hozott a földre, és az egész nap és egész éjjel fújt. Mire reggel lett, a keleti szél meghozta a sáskákat. 14 És feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és ellepték Egyiptom egész területét.+ Rettenetes volt.+ Soha azelőtt nem volt ilyen sok sáska, és azután sem. 15 Ellepték az egész földet, és elsötétült tőlük a föld. Felfaltak minden növényt az országban, és minden gyümölcsöt a fákon, amit a jégeső meghagyott. Nem maradt semmi zöld a fákon és a növényeken Egyiptom egész földjén.
16 A fáraó ezért gyorsan hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Vétkeztem Jehova, a ti Istenetek ellen, és tiellenetek. 17 Kérlek, csak most az egyszer, bocsássátok meg a bűnömet, és könyörögjetek Jehovához, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el rólam ezt a halálos csapást.” 18 Ő* pedig kiment a fáraó elől, és könyörgött Jehovához.+ 19 Jehova ekkor megváltoztatta a szél irányát, és heves nyugati szél támadt. A szél fölkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom egész területén. 20 De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve,+ és az nem engedte el az izraelitákat.
21 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy sötétség boruljon Egyiptom földjére, olyan sűrű sötétség, hogy tapintani lehessen azt!” 22 Mózes azonnal kinyújtotta a kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség borult Egyiptom egész földjére.+ 23 Nem látták egymást, és három napig senki sem ment sehova. Az izraeliták lakhelyén azonban világosság volt.+ 24 A fáraó ezután hívatta Mózest, és ezt mondta: „Menjetek, és szolgáljátok Jehovát!+ Még a gyermekeitek is elmehetnek veletek. Csak a juhaitok és a marháitok maradjanak.” 25 Mózes azonban ezt mondta: „Nem! Oda fogod adni nekünk* az állatokat is az áldozatokhoz, és mi feláldozzuk azokat Jehovának, a mi Istenünknek.+ 26 Az összes állatunk velünk jön. Egyetlen állat* sem maradhat itt, mert azokból fogunk áldozni Jehovának, a mi Istenünknek. Amíg oda nem érünk, nem tudjuk, mit kell felajánlanunk Jehovának.” 27 De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és ő nem volt hajlandó elengedni őket.+ 28 Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Meg ne próbálj újra elém állni, mert azon a napon, amikor elém állsz, meghalsz!” 29 Mózes erre így felelt: „Úgy lesz, ahogy mondtad, többé nem állok eléd.”