Jób
40 Jehova még ezt mondta Jóbnak:
2 „Vajon vitatkozhat a Mindenhatóval, aki bírálgat?+
Válaszoljon erre az, aki rendre akarja utasítani Istent.”+
3 Jób ezt válaszolta Jehovának:
4 „Én jelentéktelen ember vagyok.+
Mit is válaszolhatnék neked?
Kezemet a számra teszem.+
5 Egyszer szóltam, vagy kétszer is, de most már nem válaszolok,
nem mondok már semmit.”
6 Jehova ekkor így felelt Jóbnak a szélviharból:+
7 „Kérlek, készülj fel, mint egy férfi!
Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!+
8 Megkérdőjelezed*, hogy igazságos vagyok?
Elítélsz, hogy neked legyen igazad?+
9 Vajon olyan erős a karod, mint az igaz Istené?+
Vagy olyan mennydörgő a hangod, mint az övé?+
10 Ékesítsd fel magadat, kérlek, dicsőséggel és fenséggel!
Öltözz méltóságba és pompába!
11 Engedd szabadjára tomboló haragod!
Nézd meg azokat, akik gőgösek, és szégyenítsd meg őket!
12 Nézd meg azokat, akik gőgösek, és alázd meg őket!
Taposd el a gonoszokat ott, ahol vannak!
13 Rejtsd el mindegyiküket a porba,
kötözd meg őket* a rejtekhelyen,
14 akkor majd én is elismerem*,
hogy a jobbod meg tud menteni téged.
15 Itt van például a behemót*, melyet én alkottam, akárcsak téged.
Füvet eszik, mint a bika.
16 Nézd, milyen erős a csípője
és a hasizma!
17 Megfeszíti a farkát, mintha cédrus volna,
combjának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai rézcsövek,
lábai mintha kovácsoltvas rudak lennének.
19 Isten művei közül az elsők közé tartozik*.
Csakis az alkotója tudja megközelíteni a kardjával.
20 Mert a hegyek látják el élelemmel,
ahol a vadak játszadoznak.
21 Lótuszfák alá heveredik,
a mocsári nád rejtekében.
22 Lótuszfák vetnek rá árnyékot,
és a völgy nyárfái veszik körül.
23 Ha tajtékzik a folyó, nem riad meg.
Magabiztos még akkor is, ha a Jordán+ a szájáig tódul.
24 Vajon elfoghatja valaki szemtől szemben?
Vagy horgot* tud akasztani az orrába?