ל [lámedh]
10 Miért állsz oly távol, ó, Jehova?
Miért rejtőzködsz a nyomorúság idején?+
2 A gonosz öntelten üldözi a védtelent,+
de áldozatul esik saját cselszövéseinek, melyeket kieszelt+.
3 A gonosz az önző vágyaival dicsekszik,+
és áldja a kapzsi embert;
נ [nún]
megveti Jehovát.
4 A gonosz az ő fölényessége miatt nem keresi Istent;
ez minden gondolata: „Nincs Isten.”+
5 Sikeres mindabban, amit tesz,+
ám ítéleteidet fel nem foghatja;+
kigúnyolja minden ellenségét.
6 Ezt mondja magában: „Nem ingok meg soha,
nemzedékről nemzedékre
sem ér baj engem.”+
פ [pé]
7 Szája tele átokkal, hazugsággal és fenyegetéssel,+
nyelvével bánt és sérteget+.
8 Lesben áll a falvak közelében;
rejtekhelyéről öli meg az ártatlant.+
ע [ajin]
Szemei a szerencsétlen áldozatot keresik.+
9 Leselkedik rejtekén, mint oroszlán a búvóhelyén.+
Leselkedik, hogy elkapja a védtelent.
Elkapja a védtelent, összehúzva hálóját.+
10 Összetöri és leteríti az áldozatot,
a szerencsétlen a karmai közé esik.
11 Ezt mondja magában: „Isten elfeledte,+
elfordult tőle,
sosem veszi észre.”+
ק [qóf]
12 Cselekedj, ó, Jehova!+ Ó, Isten, mutasd meg hatalmadat!+
Ne feledkezz meg a védtelenekről!+
13 Miért veti meg Istent a gonosz?
Ezt mondja magában: „Nem fogsz felelősségre vonni.”
ר [rés]
14 De te látod a bajt és a nyomorúságot.
Figyelsz, és kezedbe veszed az ügyeket.+
Hozzád fordul a szerencsétlen áldozat,+
te segítesz az árvának+.
ש [sín]
15 Törd el a gonosznak és a rossznak karját,+
hogy amikor keresed gonoszságát,
semmit se találj már.
16 Jehova a király örökkön örökké.+
Kivesztek a földről a nemzetek.+
ת [táw]
17 Ám a szelídek kérését meghallod, ó, Jehova!+
Megerősíted szívüket,+ és odafigyelsz rájuk+.
18 Igazságot szolgáltatsz az árvának, és annak, aki összetört,+
hogy ne okozzon többé rettegést nekik a földi halandó+.