Zsoltárok
A karmesternek. Dávid éneke.
31 Nálad, ó, Jehova, nálad leltem menedékre.+
Bárcsak ne szégyenülnék meg soha!+
Ments meg, hiszen igazságos vagy!+
Légy a sziklaváram,
erődítményem, hogy megments engem.+
Megváltottál, ó, Jehova, igazságnak Istene*+!
6 Gyűlölöm azokat, akik semmit érő bálványokat imádnak,
én viszont Jehovában bízom.
9 Légy kegyes hozzám, ó, Jehova, mert gyötrődöm.
Szemem, és egész testem* is elgyöngült már a szenvedéstől.+
Vétkem miatt erőm megfogyatkozik,
csontjaim elsorvadnak+.
Akik ismernek, rettegnek tőlem.
Amikor meglátnak odakint, elfutnak előlem.+
12 Kitöröltek a szívükből*, és elfeledtek engem, mintha meghaltam volna.
Olyan vagyok, mint egy törött edény.
14 De én benned bízom, ó, Jehova!+
Azt mondom: „Te vagy Istenem.”+
Szabadíts meg ellenségeimtől és üldözőimtől!+
17 Ó, Jehova, ne szégyenüljek meg, amikor segítségül hívlak!+
18 Némuljanak el a hazug ajkak,+
melyek az igazságos ellen szólnak arcátlanul, gőggel és megvetéssel.
A téged imádóknak* tartogatod,+
és minden ember szeme láttára kimutatod ezt azok iránt, akik nálad keresnek menedéket.+
21 Dicsőség Jehovának,
mert csodálatos módon mutatta ki odaadó szeretetét irántam+ az ostromlott városban+.
22 Amikor úrrá lett rajtam a rémület, ezt mondtam:
„Kiirtatom előled.”+
Ámde meghallottad segítségért való könyörgésemet, mikor hozzád kiáltottam.+