Jób
3 Az ember legyőzi a sötétséget.
Minden zugot átkutat a homályban és a sötétségben,
hogy ércet* találjon.
4 Aknát váj távol az emberek lakhelyétől,
elfeledett helyeken, messze onnan, ahol az emberek járnak.
Vannak, akik leereszkednek, és kötélen függve dolgoznak.
6 Ott a kövekben zafír van,
a porban pedig arany.
7 Ragadozó madár nem ismeri az odavezető utat,
és a barna kánya szeme nem látja.
8 Nem tapostak rajta nagyvadak,
nem lépkedett rajta fiatal oroszlán.
9 Az ember kovakövet tör,
és a hegyek alapjait felforgatja.
11 Elzárja a folyók forrásait,
és napvilágra hozza, ami el volt rejtve.
12 De vajon hol található a bölcsesség?+
És hol van az értelem forrása?+
14 A mély víz ezt mondja: »Nincs bennem!«
És a tenger is ezt mondja: »Nincs nálam!«+
18 Korall és hegyikristály szóba sem jöhet,+
többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák igazgyöngy.
20 De honnan származik a bölcsesség?
És hol van az értelem forrása?+
22 A pusztulás és a halál ezt mondják:
»Fülünk csak a hírét hallotta.«
25 Amikor megszabta a szél erejét*,+
és kimérte a vizeket,+
26 amikor törvényt hozott az esőnek,+
és utat készített a mennydörgő viharfelhőnek,+
27 akkor látta a bölcsességet és megmagyarázta,
létrehozta és megvizsgálta.
28 Az emberhez pedig így szólt: