Jób

Szabadjára engedem a panaszom,

beszélni fogok keserű nyomorúságomban*.

Hogy megveted a kezed munkáját,+

és jobbnak tartod a gonoszok tanácsát?

 4 Testi szemed van tán,

vagy úgy látsz, ahogy a halandó ember lát?

Vagy éveid, mint az ember évei,+

 6 hogy vétkemet keresgéled,

és bűnöm után kutatsz?+

 8 Saját kezeddel formáltál meg és alkottál engem,+

most meg teljesen megsemmisítesz.

 9 Emlékezz rá, kérlek, hogy agyagból alkottál,+

most meg a porba küldesz vissza.+

10 Vajon nem öntöttél ki, mint a tejet,

és oltottál be, mint amikor sajtot készítenek?

11 Bőrbe és húsba öltöztettél,

csontokkal és inakkal szőttél egybe.+

14 Ha vétkeznék, te látnád,+

és nem mentenél fel a bűnöm alól.

Még ha ártatlan vagyok is, nem emelhetem föl fejem,+

hisz tele vagyok gyalázattal és nyomorúsággal.+

16 Ha felemelem a fejem, vadászol rám, mint egy oroszlán,+

és hatalmadat ismét ellenem fordítod.

17 Új tanúkat hozol ellenem,

és még jobban haragszol rám,

hisz egyik baj a másik után ér.

Fordítsa el rólam tekintetét, hogy hadd legyen egy kis nyugalmam*,+

21 mielőtt elmegyek – és nem térek vissza+ –

a legsűrűbb sötétség országába*,+

22 a teljes homály országába,

a sűrű árnyék országába, ahol nincs rend,

és ahol még a fény is olyan, mint a homály.”