Náhum
2 Feljön ellened* az, aki szétszéleszt.+
Óvd az erődítményeidet!
Tartsd szemmel az utat!
Készülj fel,* és szedd össze minden erődet!
2 Jehova helyreállítja Jákob büszkeségét,
akárcsak Izrael büszkeségét,
mert a pusztítók elpusztították őket,+
és tönkretették hajtásaikat.
3 Hatalmasainak pajzsa vörösre van festve,
harcosai karmazsinszínbe öltöztek.
Harci szekereinek vasszerszámai úgy ragyognak, mint a tűz
azon a napon, melyen harcra készül,
és katonái suhogtatják a borókafenyő lándzsákat.
4 Az utcákon vadul robognak a harci szekerek,
föl-alá száguldanak a köztereken.
Úgy fénylenek, mint az égő fáklyák, és úgy cikáznak, mint a villámok.
5 Összehívja katonatisztjeit.
Megbotlanak, miközben előrenyomulnak.
Az ő falához sietnek,
és felállítják a sáncot.
7 Ez a döntés született: a város lelepleződik,
elhurcolják, rabszolganői pedig jajgatnak,
olyan a hangjuk, mint a galambé, miközben a mellüket* verik.
„Álljatok meg! Álljatok meg!”
De senki sem fordul vissza.+
9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!
Száma sincs a kincseknek.
Mindenféle értékes dolog van felhalmozva benne.
10 Üres, sivár a város, le van tarolva!+
Elszáll a bátorságuk,* térdük meginog, remeg a csípőjük,
és minden arcon félelem tükröződik.
11 Hol van az oroszlánok tanyája,+ ahol a fiatal oroszlánok* esznek,
ahová az oroszlán jár a kölykeivel,
és senki nem rettenti meg őket?
12 Az oroszlán annyi zsákmányt szaggatott szét, amennyi elég volt kölykeinek,
és nőstény oroszlánjainak fojtogatott.
Megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
és tanyáit szétszaggatott állatokkal.
13 „Én szembeszállok veled – ez a seregek Jehovájának kijelentése. –+
Kiirtom a földről zsákmányodat,
és nem hallatszik többé követeid hangja+.”